Megosztom egy nagyon kedves ismerősömnek írt levelemet, hátha segítséget jelent másoknak is:

Drága …!

Engedd meg, hogy egy levél erejéig bepillantást nyújtsak a saját gondolkodásomba. Azt remélem, hogy ez talán egy kis segítség lesz neked a haláltól való félelmedet mérsékelni.
Ha haszontalannak ítéled, nyugodtan dobd a kukába, hiszen nem akarom rád erőltetni az én hozzáállásomat.

Az én felfogásom szerint a halál átlépés egy másik létmódba, egy olyan dimenzióba, ahol nincs fizikai testünk. Egy kapu, ami ha kinyílik, akkor itt az előre kiszabott időnk menni, ha viszont zárva, akkor nem tanácsos feszegetnünk. (Mint a Kékszakállú herceg várában az ajtókat …)

Az emberek általában 3 dolog miatt félnek a haláltól.
Az egyik, hogy félnek attól, hogy fájdalmak fogják kísérni a meghalást. Ez tényleg gyakran így van, ha betegségben vagy balesetben hal meg az ember. De ebben az esetben nem a halál félelmetes, hanem a fájdalom, ezt jó ha külön választjuk a gondolkodásunkban, mert a halált az esetek többségében nem előzi meg fájdalom.
A másik, hogy a felmenőink is félnek általában a haláltól, és hát tőlük tanulunk meg élni is, ezért gondolkodás nélkül elfogadjuk az ő példájukat ezen a téren is, hiszen „ők biztosan tudják, hogy a haláltól félni kell”.
A harmadik, hogy félnek az ismeretlentől. Igen, az emberek nagy része fél minden ismeretlentől, pszichológiai kifejezéssel élve: nem szívesen lép ki a komfortzónájából, azaz nem szívesen változtat a megszokott életén vagy próbál ki új dolgokat. Pedig ezt a tulajdonságát mindenkinek érdemes fejlesztenie ahhoz, hogy egyre nagyobb sikereket érjen el az életben (és ez a halálhoz való hozzáállásban is segít).

Ha a halál kapuját nem feszegetjük, az átlépésünk olyan lesz, mintha egy gyönyörű rétre érkeznénk, tele virágokkal és virágillattal, messziről magával ragadó dallamokat hallunk, szelíden melenget a nap, körbeölel a végtelen szeretet és az összes szerettünk körében találjuk magunkat. Rájövünk, hogy ezt a csodálatos életérzést kerestük egész földi életünkben, mert tudat alatt emlékeztünk rá, hiszen innen születtünk a Földre. (Azért került az ébertudatunk alá, hogy teljes figyelmünkkel itt tudjunk lenni.)

Az alkoholisták és drogosok feszegetik a kaput, be-bekukucskálnak rajta, meg-megtapasztalják ezt a tudatállapotot, szeretik, ezért is keresik és akarnak visszatérni hozzá. De a halál kapuját nem jó feszegetni, erővel felnyitni, sem ilyen lassú öngyilkossággal, önpusztító rossz szokással, sem kifejezett öngyilkossággal, mert akkor „máshova” jut az ember. Ideigtartó jó érzések ebben a földi életben – és pofáraesés „odaát”.
Szépen, bizalommal meg kell várni, hogy akkor és úgy nyíljon meg, amikor és ahogy annak itt van az ideje és módja. Nyitottsággal, megengedéssel, elfogadással, hogy ez lehet a következő pillanatban is, akár minden előzetes tünet nélkül is. Mert akkor nyilván úgy lesz a legjobb a lelkünk bölcsessége szerint. Mint ahogy nem sírdogál a focista a focimeccs végén, hogy jaj bíró úr adjon még egy kis hosszabbítást, olyan jó ez a meccs … Nem. Vége a meccsnek, megyünk haza, lehetőleg azzal az elégedettséggel, hogy „mindent megtettem, ami tőlem telt, ebbe ennyi fért bele”. És lehet, hogy egy következő meccsen is részt veszünk majd. Lehet, de ebbe ne menjünk bele, mert ez messzire vezet …

Vannak szelíd, kockázatmentes módszerek arra, hogy belekóstoljunk abba, milyen is az „odaát”. Például ha olyan zenét játszunk vagy hallgatunk, vagy úgy táncolunk, aminek úgy át tudjuk magunkat adni, hogy szinte elfeledkezünk erről a világról. Vagy például ha meditációs technikákat tanulunk-gyakorlunk.

Elmondhatatlan öröm és boldogság van „odaát”. A lelkünk önmagának csak egy kicsi részét tudta „bepaszírozni” ebbe a véges emberi testbe, azért, hogy tapasztalatokat szerezzen ezen a különleges módon is, részt vegyen ebben a földi „társasjátékban” – de „odaát” a lelkünk teljességét élvezhetjük és szeretteink lelkével is bármikor szeretetben eggyé válhatunk (itt a Földön a fizikai test akadályozza az eggyé válást).

Hát körülbelül ennyi. Ha segített valamit neked, annak nagyon örülök. Ha nem, felejtsd el.

Szép őszi napokat kívánok Neked!