A boldogság egy jelenre vonatkozó vagy egy jövőbeli cél nálad? Vagy másként: most akarsz boldog…
Bőség minden téren!
a vonzás törvénye a gyakorlatban
2012. december 12.
Kategória:
általános
|
|
Ha tudatosan élsz, tudatosan igyekszel a céljaidat elérni, bizonyára már tapasztaltad, hogy bizonyos dolgokat hip-hop képes vagy megteremteni, mások meg hatalmas erőfeszítéseid ellenére sem alakulnak az elképzeléseid szerint. Ez olyankor történik, amikor a tudatalattidban ott egy gát, egy negatív program, egy negatív hitrendszer. Mivel ez a tudatalattidban van, így nem vagy tudatos rá, ezért ezeket éppenhogy csak akkor tudod fülöncsípni, amikor a dolgaid nem úgy alakulnak, amilyenné te próbálod alakítani. Jobb esetben így, hogy a szituációkban rálátsz, tudatosulni tud benned: „jé, én tényleg nem bízom abban, hogy az egészségemre valamilyen hatással tudok lenni” vagy „jé, én tényleg félek a sorsomat a saját kezembe venni, mert akkor, ha nem sokan felelősek az én sorsomért, akkor nagyon magányosnak fogom érezni magam” vagy „jé, én tényleg nem szeretnék gazdag lenni, mert akkor utálni fognak” … és még millió ilyenfajta gát, létezik. Rosszabb esetben csak a nemkívánt szituációt látod, de nem tudod kibányászni, milyen gátak vannak a tudatalattidban. Hogy honnan kerülnek a tudatalattidba ezek a gátak, ezek a hit(rendszer)ek? 1. Először is amikor megszülettél, nem tudtad, hogyan kell ebben a világban élni, mindezt a szüleidtől és a körülötted élő többi felnőttől (óvónéni, tanár, rokonok, szomszédok, könyvek, tévé, rádió) tanultad el. Mint a szivacs magadba szívtad az ő hozzáállásukat, hiteiket, mert ez szolgált téged, ettől függött a beilleszkedésed a földi életbe. Honnan máshonnan is tanulhattál volna? Pl. „keményen meg kell dolgozni minden fillérért” „soha ne vegyél fel kölcsönt” „a hízásra való hajlam családi örökség” „minden férfi/nő csak egyet akar” … 2. Aztán ott vannak azok a hitek, amit abból szívtál magadból, hogy rólad mit mondtak mások. Hát honnan is lett volna már kezdettől önismereted? A felnőttek okosak, ők tudják, milyen vagyok. Pl. szép, ügyetlen, ehhez-ahhoz buta, túl ilyen-olyan, … 3. Az életed során átélt mély, tudatosan fel nem dolgozott érzelmeket is mind a tudatalattidba fojtottad. Ha nem volt erőd szembenézni velük, akkor jól szolgált téged, hogy elrejthetted őket magad elől. Pl. gyász, keserűség halmozódhatott fel, melyekből aztán leszűrted a magad hiteit: „ilyen … az élet”, „nem érdemes …” 4. Aztán ott vannak a felmenőid hitei, programjai. Ez egy érdekes genetikai téma. Minden sejtedben ott a DNS, és a DNS-edben ott vannak a fizikai gének az őseidtől. De a DNS egy olyan hosszú láncmolekula, amit ha kinyújtanánk, közel 2 méter lenne. Hogyan fér bele mégis egy sejtbe? Hát úgy, hogy összetekeredik. És a tekeredés minőségét és a kanyarokhoz társuló metil-gyököket szintén felmenőidtől öröklöd – és te magad is változtatod életed folyamán és öröklöd tovább. Ezek plusz információt hordoznak: 5. Van egy még mélyebb szint, a kollektív hitek. Ezt még nehezebb felismerned, mert nincs a környezetedben olyan, aki máshogy gondolkodna. Pl. “Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt” (megbűnhődte a régi bűneit, jó, legyen – de a jövendő bűneit???! Örökké rosszak akarunk maradni??) vagy pl. a fizika fejlődése is arról szól, hogy a megelőző paradigmát, hitrendszert mindig felülmúlják – de csak óriási erőfeszítések árán, kivételes gondolkodók tudnak elszakadni attól, amit az összes ember úgy hisz. 6. Sőt, hiszed – nem hiszed, előző életedbeli hiteket is magaddal hozhattál. Ha így tettél, valószínűsítem, hogy szánt szándékkal tettél így. Le akartál már számolni velük végre. Pl. “csak szegényen/önmegtartóztató életet élve/a feljebbvalóknak engedelmeskedve kerülhetek közelebb Istenhez” “ha (gyógyító) képességeimet kimutatom, megölnek” “hetedíziglen bűnhődnöm kell azért, amit tettem” Mindezek a hitek magukat önműködően megvalósító programokként futnak a tudatalattidban. Márpedig a viselkedésed, a reagálásaid több mint 90 %-át onnan indítod. A tudatos elmédnek olyan kicsi a feldolgozóképessége, olyan lassú, hogy ha csak arra kellene hagyatkoznod, már nem élnél, nem tudnál helytállni a legegyszerűbb szituációban sem. Ezért, hogy a tudatos elme kapacitását ne terheljük, tesszük automatikusan a tudatalattiba a már megtanult készségeket (pl. a járást) is, és onnan indítjuk, ha szükség van rá, automatikusan. Szóval az, ahogy jelen vagy egy (élet)helyzetben, jórészt a tudatalattidból ered. Azaz a rezgésedet jórészt a tudatalattid határozza meg. Itt a kulcsa a felemás teremtéseidnek. Azokon a területeken, ahol tudatalattidban nincs korlátozó hitrendszer, program, ott a tudatod tartalmának változtatásával sikeres tudsz lenni. Amivel kapcsolatban viszont van, ott nem vagy sikeres. A nagy kérdés tehát az: hogyan férhetek hozzá a tudatalattimhoz és változtathatom meg ott azokat a tartalmakat, amik nem szolgálnak engem? És most itt abba is hagyom a gondolatmenetet, mert egyrészt a blogbejegyzés túl hosszúra sikeredne, másrészt tényleg szeretnék egy következő blogbejegyzésben elég tág körképet adni a lehetőségekről, amihez össze szeretném rendezni az összes információmat. MOST ami lényeges: az előző blogbejegyzésemben említett Ica-gyakorlattal azt a tudatalatti programodat tudod semlegesíteni, amit a 6. pontban említettem, hogy „bűnhődnöm kell”. Ha tényleg volt valami, amit tettél, amiért úgy érzed tudat alatt, hogy még mindig bűnhődnöd kell, és ez fájdalmas szituációkban jelenik meg az életedben – most itt a lehetőség, és megbékélhetsz. Bátorítalak, hogy könnyebbülj meg, végezd el egyedül – vagy menj el Ica tréningjére vagy gyere hozzám, hogy segítséget kapj az elvégzéséhez. Klikkelj ide az előző blogbejegyzéshez |
|
2012. december 12. - 15:28
Tisztelettel had kérdezzem meg én mindig pozitiv ember voltam de azt hiszem már nem tudok az lenni.Mivel férjem elvesztette 4,5-év után az állását van 1 csodálatos 4,5 éves kislányunk én heti 12 órában dolgozok keresetem 22.ft.albérletem 50000+rezsi kérdezem én öntöl ezekután hogyan lehet pozitivan gondolkodni amikor kiraknak az albérltböl.Ilyen körülmények között még sosem voltam.Én is pozitivan gondolkodtam amig megtehettem mert a jolét mellett lehetett pozitivan gondolkodni és most?
2013. január 25. - 18:56
Kedves Erika!
Mégis arra buzdítalak, maradj pozitív, higgy, reméld, hogy ez csak egy átmeneti állapot, amiből megerősödve fogsz kikerülni. Meglehet, ez a pozitivitásod próbája, hogy tényleg pozitív vagy-e – és most fogod megtanulni a valódi, lényedet teljesen átjáró, nemcsak szóbeli pozitivitást, ami a körülményektől független, és ami tartós jólétet teremt. Nagyon szorítok neked!!!