A 90-es években a természetgyógyász Ferencsik Pista bácsi azt sulykolta belénk: „a kórokokozó semmi, csak a táptalaj”. Ami azt jelentette, kicsit bővebben, hogy dühönghet a környezetemben a legvadabb járvány, meg se kottyan nekem, ha a szervezetemben nem tudnak szaporodni a kórokozók, ha az immunrendszerem erős, és így az öngyógyító, az egyensúlyt biztosító folyamatok rendben tudnak zajlani.

Hogy milyen sokmindennel tudom az immunrendszeremet erősíteni, karbantartani, annak áttekintését egy másik nagy öregtől, Oláh Andortól tanultam, most csak rövid felsorolásként:

-reformétrend
-méregtelenítés (legfontosabb lépés az izgató és nyugtató szerek elhagyása)
-mozgás
-pihenés, relaxáció
-elemekkel való kapcsolat: föld, víz, levegő, tűz (főleg napfény)
-fitoterápia (gyógynövények)
-zene, meditáció, jóga
-személyiségfejlesztés (leginkább a negatív gondolaterők pozitívra változtatása és az alkotásvágyunk megélése)

Most azonban maradjunk az allergiánál, aminek évi csúcsidőszaka mostanában dühöng a parlagfű és egyéb pollenek „jóvoltából”.

Az allergiát nem az extra mennyiségű kórokozó váltja ki, hanem szokásos mennyiségű olyan anyagok, amik általában az embereknek meg sem kottyannak, viszont az „allergiásoknak” komoly egészségi problémákat okoznak. És nem azért, mert az immunrendszerük alulműködik, hanem éppen ellenkezőleg, túlműködik, túlreagálja a szervezetet ért hatást. Persze ez is immunrendszeri gyengeség, labilitás, nem megfelelő működés. Az ártalmatlan anyagokra is azt hiszi, hogy brutális támadás érte. Mindent bevet az ártalmatlanításra – és épp ez borítja fel az egészséges egyensúlyt.

A kulcsszó itt a túlreagálás.

Mivel gondolataink-érzelmeink határozzák meg, hogy mi történik az életünkben, fizikai valóságunkban (ugye ezt jelenti a vonzás törvénye), ezért nem kétséges, hogy az allergiád annak következménye, tükörképe, hogy lelkileg túlreagálod a dolgokat.

Általában is, vagy csak bizonyos dolgokat, személyeket, helyzeteket … vagy akár már ezek gondolatát is … Talán mondani is szoktad: „Végtelenül ideges (=allergiás!) leszek attól, hogy …”

És miért lesz az ember ideges bármitől is, mi van az idegesség mögött? Egy félelem. Annyira félek, hogy már a barátot (ártalmatlan anyagot, helyzetet, …) is ellenségnek tekintem. Lehet ez a félelem a szexualitástól, az agressziótól, az ösztönösségtől, a(z alkotó) termékenységtől, a szenny(es fantáziá)tól, az élet kihívásaitól, valamiféle büntetéstől … Sokszor nem kis munka kibányászni, melyik van a háttérben …

Ha már azonosítottad, mit tehetsz a félelmeddel, aggódásoddal?

Benneragadhatsz egy negatív, lehúzó spirálban, ördögi körben: félek -> félelmemmel negatív eseményeket vonzok -> megerősítést kap a félelmem, ezért annál inkább félek -> annál több negatív dolog történik az életemben -> annál inkább igazolódni látszik félelmem -> és így tovább …

De kialakíthatsz egy pozitív, felfelé ívelő spirált, egy „angyali kört”: bizakodom, szeretetemmel átölelem a félelmetes dolgot/embert/helyzetet (jó, ha ehhez előbb pozitív lelkiállapotba hozod magad, pl. az „Azonnal jó hangulatot magamnak!” ingyenes e-könyvem tippjei valamelyikével) -> pozitív lelkiállapotom pozitív eseményeket vonz -> megerősítést kap a bizakodásom, ezért egyre bátrabb, bizakodóbb, szeretetteljesebb vagyok -> még több pozitív dolog történik az életemben -> még több igazolást nyer nyitott, pozitív hozzáállásom -> és így tovább …

Hasznodra válik az is, ha felszítod magadban a hála érzését az allergiáddal szemben: hálás vagy, hogy tükröt tart(ott), tanít(ott), hogy min kell magadban változtatnod.

Amíg gondolataid-érzelmeid ura nem leszel, addig nem tudod uralni a fizikai valóságodat sem.
Ez nem megy máról holnapra, kitartó munkádra szükség van hozzá.
De hát éppen ez az, ennek megtanulása az, amiért a Földre jöttél!

Ha szükségét érzed, segítek!