Már közhelyszámba megy, de így van: a karácsony a szeretet (a fény) ünnepe.

Két tévedés van (többek között) a szeretettel kapcsolatban:
1.) elsődleges célom az életben mások boldogítása, szeretése
2.) másoknak (különösen családtagjaimnak) a fő céljuk az életben az én boldogításom, szeretésem kell legyen

Ezt a másodikat rögtön lőjük is ki azzal, hogyha az első nem igaz, akkor abból automatikusan következik, hogy másoknak is az elsődleges céljuk a saját boldogításuk kell legyen. Így most elég az elsővel foglalkozni.

Az Erőszakmentes Kommunikációval való ismerkedésemkor az első tanulnivaló az volt, hogy mindenekelőtt a saját szükségleteinkkel kell foglalkozni. A kép, amivel magyarázták: repülőgépszerencsétlenség esetén, ha az oxigénmaszkok felvételére szükség van, legelőször a sajátodat kell feltenned, mert csak akkor tudsz a többi utasnak is segíteni feltenni.
Antony Mello ezt úgy világítja meg: ha ketten arra törekszenek, hogy egymást a saját boldogságuk feláldozása árán is boldogítsák, akkor mi lesz az eredmény? Ott lesz két boldogtalan ember … (A fenti példában: két megfulladt ember.)
Egy hegymászó csoportban is a legfontosabb, hogy önmagamra vigyázzak …
Egy boldogtalan ember semmit sem tud hozzátenni mások boldogságához – inkább elvesz belőle.
A Bibliában is ezt olvassuk: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” Az önmagad szeretése tehát egy megkérdőjelezhetetlen alap!

Számodra senki és semmi nem lehet fontosabb, mint te magad.

Az önszeretet = önmagamra figyelés és gondoskodás önmagam testi-lelki jólétéről, egyensúlyáról. Mindezt azért, hogy a világ boldogító adok-kapok áramlásában részt tudjak venni: adni is tudjak (mert van miből, saját boldogságom energiájából) és ezáltal tudjak és merjek elfogadni is (mert én is tudom, milyen jó érzés, ha elfogadják, amit adok – és mert méltónak érzem magam a kapásra, hiszen én is adok, továbbadok).

Karácsony táján még inkább alkalmad van megfigyelni: mit szeretsz te kapni, mitől is vagy boldog? UGYE attól, ha a körülötted lévők boldogok, békések, kiegyensúlyozottak, saját maguktól, nem neked kell a kezed-lábad törnöd (és sokszor az sem elég …). No fordítsd ezt meg: az a legnagyobb ajándék mások számára, ha TE boldog, békés, kiegyensúlyozott vagy! És ez nem másokon múlik, hanem a te önszeretet-képességeden! Légy stabil, találd meg a belső egyensúlyodat, lelki békédet, életörömödet – s így fogsz tudni (akaratlanul is) másokat is hozzásegíteni ugyanehhez.

Ha gyermeked van, akkor se tedd őt a gondoskodásodban magad elé! Egyrészt a gyermekednek nem fizikai dolgokra van elsősorban szüksége, hanem sokkal inkább a te kiegyensúlyozottságodból fakadó energiákra, stabilitásodra, derűdre. Másrészt egy ilyen állapotban sokkal hatékonyabban ki tudod elégíteni a fizikai szükségleteit is. Harmadrészt pedig, ha példát tudsz neki mutatni a boldog életre, a legtöbbet tetted az ő (jövőbeni) boldogságáért is.

Önszeretet-tippek

Válassz ki egy olyan tevékenységet vagy gondolatot az alábbiakból vagy magadtól kitalálva, ami révén, a körülötted levőktől teljesen függetlenül (azaz függetlenül attól, hogy a többiek mit és hogyan tesznek vagy nem tesznek), boldog tudsz lenni karácsonykor.

Ezen a karácsonyon
- végig magamnál tartom kedvenc kristályomat, így az ünnep végére extrán feltöltődöm energiájával
- naponta hosszú tisztítófürdővel kényeztetem magam
- napi fél órát egyedül sétálok és élvezem a várost/a természetet
- napi x oldalt elolvasok a könyvből, amire már nagyon vágyom
- legalább egy olyan ételt is elkészítek, ami az én kedvemre való
- végignézem a családi fényképalbumot, mert azt már régen nem tettem
- extra hosszú alvást iktatok be, hogy lazább, kiegyensúlyozottabb tudjak lenni
- ahányszor csak kezet mosok, magamra nevetek a tükörben
- egy kis szusszanásnyi időmben leírom 2 sikeremet az életemből születésem óta, és erre fókuszálva feltöltődöm a jó érzéssel, hogy képes vagyok sikereket elérni
- nem fogom szidni és bírálni önmagamat, még gondolatban sem (elfogadom magam azon a szinten, ahol pillanatnyilag vagyok)
- miközben másokkal vagyok, jó tulajdonságaikat számba veszem magamban (legalább kettőt keresek mindenkiben)
- gyakorlom mások bírálatának abbahagyását: kétszer fülöncsípem magamban és leállítom magamat, amikor olyat készülök mondani valakiről, hogy másképpen kellene tennie valamit
- könnyítek lelki terheimen, és megbocsátok valakinek a múltamból vagy a jelenemből. (Javasolt egyszerű módszer: behunyt szemmel elképzelem, hogy csupa jó dolog történik vele, és ő boldog és elégedett. Aztán persze elképzelhetem ugyanígy magamat is, hiszen az univerzumban minden jó korlátlanul rendelkezésünkre áll.)

Ha netán nem karácsonykor olvasod e sorokat, ne bánkódj, hiszen az év bármely időszakában használhatod ezeket az önszeretet-tippeket.

Ha van kedved, oszd meg velünk tapasztalataidat a hozzászólások között.