Publikálva: 2009. június 9. - 22:05Kategória: pozitív érzelmek, pozitív gondolkodás, tudatosság. Hozzászólások követése: RSS 2.0 feed. Szólj hozzá, vagy hivatkozz vissza (trackback) a saját honlapodról.
Bőség minden téren!
a vonzás törvénye a gyakorlatban
------------- azoknak, akik nemcsak túlélni szeretnék ezt az életet, hanem készek kiépíteni benne örömük útját -------------
2009. június 9.
|
|
A Mindenlétező (vagy más nevein Univerzum, Isten, Forrás) tulajdonképpen azt feltételezi rólad, hogy nem gondolsz, nem mondasz és nem teszel olyat, ami neked nem kellemes – merthát milyen dőreség is az, ha valaki olyat gondol-mond-tesz, ami neki nem esik jól … És a Mindenlétező szeret Téged (az egész világegyetemben nincs is más, csak szeretetenergia, ebből az alapenergiából épül fel minden), ezért abból, ahogyan gondolkodsz, beszélsz, cselekszel és ahogy érzed magad mindeközben, még többet szállít neked, hogy még jobb legyen neked. Ez a vonzás törvénye, amit egyébként úgy szoktunk megfogalmazni, hogy amilyen rezgést kibocsátasz a világegyetembe, abból a minőségből kapsz/vonzol magadhoz még többet. Ezért a vonzás törvénye gyakorlati alkalmazásának lényege: amilyen érzésekkel-rezgésekkel telve élsz, az határozza meg, hogy mit tapasztalsz életed folyamán. Nos, intelligens vagy, vagy dőre ? Szabadságodban áll választani: - ha pozitív érzéseket-rezgéseket választasz az életedben jelen lévő emberekkel, dolgokkal és tapasztalatokkal kapcsolatban (már csak azért is, mert így élni kellemesebb), a Mindenlétező készségesen szállítja neked az ezeknek az érzéseknek megfelelő fizikai megnyilvánulásokat – és egy egyre örömtelibb, gazdagabb, sikeresebb, boldogabb életet élhetsz; - ha viszont negatív, félelmekkel teli, elégedetlenkedő a hozzáállásod (pedig ez már önmagában is meglehetősen kellemetlen), a Mindenlétező ezt is a kívánságaidként értelmezi és további negatív körülményekkel halmoz el (puszta szeretetből ) – s te benneragadsz a félelemben, negativitásban, boldogtalanságban és elégedetlenségben … Gyorsan ültessük ezt most a gyakorlatba: MOST nézz magadba, és keress egy, most csak EGYETLEN elégedetlenkedő gondolatot! Csípd fülön, aztán könnyedén ereszd szélnek … „Nincs rád szükségem”, „mást akarok választani” – „elégedett, bizakodó gondolatot, melytől jól érzem magam és mellyel még több elégedettséget tudok magamhoz vonzani”! A mást-választásban segíthet a „Találj 5 jót” technika! |
|
2009. június 10. - 08:30
Teljes mértékben egyetértek a leírtakkal, mivel az életemből számos konkrét esettel tudom a vonzás törvényét alátámasztani.
2009. június 13. - 22:15
Az Univerzum gondolkodik?
Gondolkodni csak személyiséggel rendelkező lények tudnak, a Világegyetem pedig személytelen. Világűr. Némi anyag és energia. A “szeretenergia” szépen hangzik, de egy nagy badarság. Ha energia, akkor mérni lehetne egzakt módon, mint bármi másfajta energiát.
Könnyű leírogatni efféle okosságokat, melyek jól hangzanak, de minden alapot nélkülöznek.
Súlyos probléma, és nagyon veszélyes a Univerzumot Istennel egyenlővé tenni. Az Univerzum teremtett, nem létezik öröktől fogva, következésképpen nem hozhatta létre önmagát. A kauzalitás (ok-okozat) törvénye szerint az okozat sohasem lehet nagyobb sem mennyiségileg, sem minőségileg, mint az oka. Mivel az univerzum személytelen, nem lehet oka a személyes embernek.
Egyedül Isten az, aki öröktől fogva létezik (pontosabban: az időt is Ő teremtette), tehát mivel nem volt kezdete, okra sincs szüksége. Isten személyes, tehát csakis Ő az aki oka lehet az embernek, aki maga is személyes.
Isten valóban szereti az embert, de csak azokon segít, akik nem holmi homályos bálványokat imádnak (Mindenlétező, Forrás, stb.) hanem személyesen Őt.
Rossz hírem van tehát a vonzás törvényében hívőknek: ha teljesülnek kívánságaik (mert teljesülnek, mint ahogy Béla is írta a hozzászólásában), akkor az jó esetben a véletlen műve, rossz esetben pedig egy másik hatalomé, melynek létezéséről sokan nem is tudnak.
A vonzás törvénye és hasonló elméletek a humanizmusban nevelkedett ateista ember lelki éhségét táplálják a spiritualizmus iránt. Csak sajnos nem jó táplálékkal. Viszont így érthető, hogy felnőtt emberek miként hihetnek ilyen józan ésszel dajka mesékben. Az efféle “elme erő” módszerek az okkultizmusból táplálkoznak.
Bővebben erről a témáról:
http://www.mlmstartprogram.hu/mi_a_baj_a_titokkal-web.html
2009. június 18. - 08:56
Kedves József!
Rátapintottál az egyik sarkalatos pontra a világlátásomban: valóban sokkal több mindent személyesnek gondolok a világban, mint amennyit a mai nyugati civilizáció. Mélyen szimpatizálok pl. az észak-amerikai indiánok felfogásával, akik a ház, a fák, az állatok, az égitestek, a hegyek, stb. szellemével baráti viszonyban vannak … és pl. magaménak vallom a kereszténység felfogását az angyalokról … A Mindenlétezőbe természetesen beleértem a Végső Okot, a Teremtés Forrását, Istent is – de úgy gondolom, hogy ahogy én (kis csepp a teremtés tengerében) is képes vagyok segíteni másoknak céljaik elérésében, úgy nemcsak Isten, hanem a más síkon élő szeretetteli lények is képesek nekem, ha megkérem őket rá. (Ezt a „nemcsak”-ot persze furcsa nekem így kimondani, mert úgy gondolom, semmi-senki sincs Istenen kívül, hiszen mi másból/máshova teremtett volna mindent, ha nem saját magából/saját magába … de ez már talán az emberi ésszel felfoghatatlan kategóriája …)
Amiben hajlok arra, amit mondasz: tulajdonképpen alapvetően nekem sem volt soha szimpatikus az Univerzum kifejezés, mert a Mindenlétezőhöz képest egy sokkal korlátozottabb létező-csoportot jelöl az én felfogásom szerint. Csak azért használtam, mert sokan ezzel a kifejezéssel leírva találkoztak először a vonzás törvényével – és úgy sejtem, hogy az ő szótárukban ez a szó a teljességet jelenti – és szerettem volna, ha félszavakból is értjük egymást … De most megint átgondolva a dolgot, tényleg inkább maradok a szívem szerinti Mindenlétezőnél.
Egyébként nem gondolom, hogy neked vagy bárkinek ugyanazt kellene hinnie, mint nekem – mint ahogy azt sem gondolom, hogy nekem vagy bárkinek ugyanazt kellene, mint neked.
Nem kívánok vallásháborút folytatni még így papíron-neten sem az egyedül üdvözítő hitek jelmezébe bújva
Azt gondolom, mindenkinek szíve joga abban hinni, amiben akar – szabad akaratú, értelmes lények vagyunk, akik képesek felelősséget vállalni a hiteik miatt fejlődésükben bekövetkező esetleges vargabetűkért is – azzal is csak tapasztaltabbak, bölcsebbek leszünk, hogy mi nem jó nekünk – örök kárhozatban pedig én nem hiszek. Abban hiszek, hogy Isten gyermekeként az isteni lényeg, a szeretet a szívembe van írva, ezért csak akkor érzem jól magam, ha egyre inkább a szeretetben élek – ezért jól teszem, ha a szívemre hallgatva azt keresem, mitől érzem magam jobban. E honlap „Érzelemskála” cikkében leírt legpozitívabb érzelmek éppen azok, amelyekre a keresztény szentek is törekedtek-törekednek, hogy csak ilyenek töltsék el a szívüket … És úgy tudom, a keresztény hit szerint is Isten az ember szándéka-szíve szerint ítéli meg az ember tetteit. (Azért emlegetem a kereszténységet, mert úgy láttam az oldaladból, hogy baptista vagy, így ez a terminológia áll hozzád közelebb.)
Szóval ez néhány gondolat az én hitrendszeremből, amit kialakítottam és folyamatosan alakítok az életem tapasztalatai nyomán, engem ezek segítenek pozitívabb-szeretőbb-jobban eső érzelmekhez – de nem gondolom, hogy bárki másnak is muszáj lenne ugyanígy gondolkodnia.
2009. július 3. - 06:39
Igen. ami most leíródott e párbeszédben, azt fontosnak tartom.
A törekvést, hogy valahogy megpróbáljuk megérteni, átérezni, elképzelni, “tudni”, hogy mi is az, amiben vagyunk, és hogyan működik, hogyan használhatjuk javunkra – esetleg minden létező javára – ezt én is fontosnak tartom.
Az a hozzáállás, hogy nem is így van, hanem úgy… (gyerekként sokszor hallottam) feltételezi, hogy máris birtokába kerültem a tuti feleletnek…
és lehet, hogy Te vagy én tényleg tudjuk már, hogy SZÁMUNKRA mi a tuti ebben az egészben.
Szeretném úgy meghallgatni mindenki “megfejtését” az élet nevü találóskérdésre, hogy az gazdagítson engem és közben ne térítsen el a saját felismeréseim lehetőségétől.
Sokszor szenvedtem már attól, hogy egy egy tuti tippet követve (kereszténység, yóga, stb.), egyszercsak elveszettnek éreztem magam…
Talán most tartok ott, hogy a saját utamat járva, keresve a számomra igaz élet-törvényeket, bele tudok kóstolni, szippantani mások világfelfogásába úgy, hogy felismeréseikkel gazdagodva folytassam az utamat…
József leveléből (bár az ajánlott honlapot nem néztem még meg) azt hallottam meg, hogy nekem is igényem van arra, hogy elismerjem a személytelen teremtő erőt, amiben a személyes életünk működik.
…
Ez segít felismerni, elfogadni, hogy nekem is van felelősségem (lehetőségem) az életemet be-folyásolni…
Kata leveléből pedig az hangosodott ki, hogy mennyire vágyom az engem körülvevő világgal ilyen gyengéd-személyes kapcsolatba lépni… és hogy ebben a pillanatban a hiányérzetem arra sarrkall, hogy fedezzem fel ezt a gyengéd kapcsolódást, akár ebben a pillanatban is…
…
és ettől felébred a hála-érzet, és a szeretet érzet a szivemben…
Köszönöm a tanítást mindkettőtöknek! Ildika
2009. július 20. - 18:22
Érdekes ahogy mindenki védi a maga kis világát. Egy gondolatot fűznék csak hozzá az általatok leírtakhoz. Nagyon nehéz hinni bár miben, kiben is. Nézzünk saját magunkba…menjünk le nanóba,vagy tekintsünk az “égre”a galaxisok közé. Szinte ugyanaz a “látvány” tárul elénk. egy átlag ember elé odatennének két képet,egyik mondjuk egy ember sejtjeiről,a másik meg az androméda ködről…nem hiszem ,hogy dönteni tudna melyik-melyik. Nekem van egy olyan gondolatom,hangsúlyozom GONDOLATOM,hogy minden “tudás” itt van minden ember agyában. Egyszóval a mindenség tudása minden emberben bent van. Mikor megtanulunk valamit,igazából nem is akkor tanuljuk meg…csak akkor “jut eszünkbe”. Ez egy “őstudás” . Pl. minden ember tud profi szinten rajzolni. Hiába csak pálcika embereket rajzol. Pár nap alatt profin fog rajzolni ha elvégez egy “emlékeztetőt”. (Ezt pár napja láttam) De szerintem ugyanígy zenélni is tud mindenki. Csak tudni kell,hogyan csalogassák elő belőle.