Publikálva: 2014. február 27. - 10:47Kategória: általános. Hozzászólások követése: RSS 2.0 feed. Szólj hozzá, vagy hivatkozz vissza (trackback) a saját honlapodról.
Bőség minden téren!
a vonzás törvénye a gyakorlatban
------------- azoknak, akik nemcsak túlélni szeretnék ezt az életet, hanem készek kiépíteni benne örömük útját -------------
2014. február 27.
Kategória:
általános
|
|
N. D. Walschnak, a híres „Beszélgetések Istennel” szerzőjének egy másik könyvéből, “A gazdagságról” címűből idézem az alábbi részletet (…-tal rövidítettem néhol). “Az első, amit meg kellett értenem a gazdagságról … hogy tévesen határoztam meg. Azt hittem, a gazdagságnak az anyagi tulajdonunk mennyiségéhez van köze. … az igazi gazdagságnak semmi köze ahhoz, ami az enyém, hanem ahhoz van köze, ami vagyok. És amikor a létem gazdagságát bőségesen megosztom mindazokkal, akiknek az élete érintkezik az enyémmel, önmagától megtalál minden, aminek a megszerzésére annyira törekedtem … Valaha, amikor a gazdagság jutott az eszembe, ilyesfélék körül forogtak a gondolataim: finom kristályok, remekmívű régiségek, gyönyörű ruhák, és minden olyasmi, ami helybe jön, anélkül, hogy a kisujjamat is mozdítanom kellene értük. Arról pedig, aminek már akkor bővében voltam, gyakorlatilag nem vettem tudomást. (Egyik szemináriumomon, dél közeledett éppen) valaki a következővel fordult hozzám: - Bárcsak megtapasztalhatnám a gazdagságot! Tudod, engem nem vet fel a pénz. Épp annyim van, amennyiből eltengődöm valahogy. Minden pennyt az élére kellett raknom, hogy eljuthassak ide. … Egész életemben azt a fajta gazdagságot akartam megtapasztalni, amit te láthatóan megtapasztalsz. - Nohát, ha igazán meg akarod tapasztalni a gazdagságot, miért nem töltöd azzal az ebédidődet, hogy bőségesen adakozol az adnivalódból? Elképedten rám nézett és savanyún megrázta a fejét: - Nincs semmi olyasmim, amit adhatnék. Komolyan gondolta – szó sincs róla, hogy bemesélte volna magának – komolyan azt gondolta, hogy nincs semmije, amit adhatna. Így aztán ránéztem és kénytelen voltam kimondani, ami olyan kézenfekvő: - Akad egy kis szereteted, amit adhatnál? - Ó … hát igen, gondolom, akad egy kis szeretetem, amit adhatnék. - Hát egy kis részvéted van-e? Lakozik-e benned részvét valamilyen szinten? - Igen, nos, igen azt hiszem, van egy kis részvétem. Általában, jószívű pasasnak tartanak. … - És mi a helyzet a humorral? - Hát, ha tréfálkozásról van szó, egész életemben nem fogynék ki belőle. - Remek. Egész listát állítottunk össze mindazokból a dolgokból, amikben bővelkedett. Csak persze nem gondolta, hogy ezeknek bármi köze volna a gazdagsághoz, legalábbis úgy, ahogyan ő képzelte. Azt mondtam: - Rendben, akkor egyetérthetünk abban, hogy nem értünk egyet a gazdagság meghatározásában. Abban viszont egyetérthetünk, hogy ezekben a dolgokban gazdag vagy. … Akkor most nézzük, mit kellene tenned. Ebédidőben adjál mindabból, amiben, mint magad is elismerted, gazdag vagy, és ajándékozd bőkezűen. Tékozold! Adj többet, amennyit eddig adtál, adj mindenkinek, akinek az életét a következő 90 percben megérinti az életed, amíg csak tart az ebédszünet. És ő elment és elkezdte árasztani, aminek bővében volt, árasztotta mindenkinek a turistaszállón, ahol nem csak a mi csoportunk volt jelen … összesen talán hatszázan lehettek. … Szóval, a barátunk odamegy a kávézóban lézengőkhöz és bőkezűen osztogatja, amije csak van. Megosztja a szeretetét, a jókedvét, a humorát. Vicceket mesél. Egyesek kacagnak … és mások is nevetnek. „Ki ez a pofa?” De senki nem tudja megállni, hogy legalább egy kicsit ne nevessen. … kénytelenek rávigyorogni erre a csodálatos fickóra, erre a mesebeli Mikulásra, aki egyszer csak ott termett a kávézóban és erre a röpke időszakra beragyogja az életüket. És csak mesélte a csodálatosnál csodálatosabb dolgokat. Az egyikük történetesen nem volt valami jó hangulatban, amivel lehetőséget kínált emberünknek, hogy a részvétét is megossza. És úgy mutatott részvétet, hogy nem mondott tovább vicceket. Úgy vélem, ha úgy hozza a helyzet, ez is irgalmas cselekedet lehet. Aztán leült az egyik jelenlévő mellé és azt mondta: - Nem ismerlek, de én ahhoz a másik csoporthoz tartozom, amelyik amott vesz rész egy szemináriumon. Segíthetek valamiben? És sikerült kifejeznie önmagának ezt a gazdag részét. 90 perc elteltével visszajött és majd szétvetette az öröm. - El sem tudom mondani, mit érzek! - Most már érzed a gazdagságot? … - Igen, mérhetetlenül gazdagnak érzem magam az énem sok nagyszerű részével, amelyeket eddig még nem hagytam kifejezésre jutni. Soha nem engedtem meg magamnak. Aztán jött az igazi csattanó, amit a szemináriumi csoport eszelt ki. Amíg ebédelt, valaki elvette a kalapját és ebbe minden jelenlévő pénzt tett. Mire a barátunk visszatért, halomban állt a pénz a kalapban, mert a társaság be akarta mutatni neki, hogyan működik a jótett. … Miután helyet foglalt és mindenről beszámolt, a többiek átadták neki a pénzt. És csak ült ott a kalappal a kezében … és kicsordultak a könnyei. Közvetlen tapasztalatot szerzett a mindörökké érvényes törvényről: amit másnak adsz, azt magadnak adod. Adhatod az egyik formában és visszajön a másikban. De olyan nincs, hogy ne jöjjön vissza, mert mindnyájan egyek vagyunk. … Nem akarom, hogy sekélyesnek vagy olcsónak hangozzék, amit mondok. … Életem közel egy esztendejét az utcán töltöttem. És jól emlékszem, mi segített ki onnan. … Amikor úgy döntesz, hogy tékozlón osztogatod annak a legnagyszerűbb részét, aki vagy, mindenkinek, akinek az életét megérinti az életed: kilencven napon belül megváltozik az életed. Vigyázz! Mert az emberek hirtelen rá fognak jönni, ki vagy.”
Íme egy hevenyészett lista, mi mindent adhatsz (… és mi mindent fogadhatsz hálás szívvel!). Ezek ötletek arra is, mivel viszonozhatod a pénzen kívül, ami jót kapsz másoktól, hogy az áramlás ne akadjon el nálad.
Nosza fusd át ezt a listát és gyűjtsd ki, mik a te erősségeid, és kezdd el ezeket az erősségeidet, gazdagságaidat megélni. És számolj be a tapasztalataidról! És ha van további ötleted a listához, oszd meg azt is velünk a hozzászólásokban. |
|
2014. március 1. - 21:22
Ez engem eléggé szíven ütött, nagy igazság van benne, és elgondolkodtató.
Nagyon szépen köszönöm, tisztelettel: Viloj
2014. március 3. - 16:39
Kedves Viloj!
Örülök, ha egy nagyszerűbb élet felé segít.
Szeretettel: Kati
2014. március 4. - 06:19
Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a nagyszerű írásra. Elfogok gondolkodni rajta. A barátaimnak is tovább küldöm.
Köszönöm szépen. Erzsi
2014. április 4. - 20:23
Nagyon szép gondolatok. Bízom benne, hogy könnyebb lesz az életem, ha ezt sikerül alkalmaznom
? és hát miért ne?