Tegnap érkezett egy hozzászólás a „Meditáció úton-útfélen” blogbejegyzéshez, melyben azt kérdezte „gabi”, hogy én milyen meditációt ajánlok megtanulni egy kezdőnek. Úgy találtam, hogy erre a kérdésre szívesebben válaszolnék bővebben, annál is inkább, mert másokat, nem csak kezdőket is érdekelhet.

Szóval, kedves gabi, egy kicsit messzebbről kezdeném. Sokkal hosszabb lesz, mint a többi blogbejegyzésem (emiatt lehet, hogy később át is teszem a cikkek közé), de a végén ott lesz a személyes válaszom is a számodra!

Elég nagy kavarodás van az elnevezésekben, hogy egyáltalán mi a meditáció.
Én a magam számára a következő fogalmi rendszert alakítottam ki:
Meditációs állapot: ez a végső célja minden meditációs technikának – eredendően velünk született képesség, de sokszor újra kell tanulnunk
Meditációs technika: ezekkel a technikákkal igyekszünk elérni a meditációs állapotot, ha már nem tudjuk könnyedén felidézni a velünk született képességet rá – a nyugalomban végzett meditációs technikáknak két fázisa van, a testi ellazulás elérése és az elmebeli ellazulás elérése
Alkalmazott meditáció: a (valószínűsített) meditációs állapotot használja fel különböző célok elérésének támogatására (pl. meditáció a világbékéért, az egészség helyreállítására, stb.) szöveg alámondásával vagy/és vizualizációval – ez azon az alapfeltevésen alapul (amit tudományos kutatások is megerősítenek), hogy meditációs állapotban harmonizáló hatással vagyunk testünk-lelkünk-környezetünk alakulására.

Tehát amikor valaki éppen meditál,
akkor a fenti 3 valamelyikét műveli:
meditációs állapotban létezik,
meditációs technikát végez,
vagy alkalmazott meditációval foglalkozik.
Illetve sokszor ezek valamilyen kombinációjáról van szó.

A fogalmi tisztázás után már csak a „meditációs állapot”-ot fejteném ki bővebben, mert ez a lényeg, és mert a technikákról, különböző vezetett meditációkról, imaginációkról, stb. (ki hogyan hívja) van elég anyag a neten.
Hogy miért ez a lényeg? Mert „mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke a kárát vallja?” – írja a Biblia is. És a lelkünk kára az, ha nem vagyunk kiegyensúlyozottak, nincs lelki békénk.

A meditáció csúcsélménye egy nagyon mélyen átérzett „Minden rendben van.”

Csak ülj le és légy nyugodt. Csak engedd el magad és hagyd, hogy a nyugalom érzése átjárja egész lényedet.

Merülj el abban, ami van. Gondolkodás nélkül. A gondolataidon se gondolkodj.

Az éber jelenlét állapotában nézd, és hagyd, engedd meg annak létezését, ami van.

Elemzés, értelmezés, megítélés nélküli figyelemmel fordulj kifelé és önmagadba befelé.

E mélységes nyugalom megtapasztalásának átalakító hatása van. Életünk gördülékennyé válik általa, a rend, a dolgok helyénvalósága és a boldogság jellemzi. Egyre inkább úgy érezzük, hogy helyünkön vagyunk a világban. Életünk jelentéssel és örömmel telítődik. És nem utolsósorban azokat a körülményeket vonzzuk az életünkbe, ami a kedvünkre van, automatikusan, külön kérés nélkül – mert meditációs állapotban rezgésünk az egekbe szökik!

Ha filozofikusabban is szeretnéd átlátni, íme egy videó Tollétól, a világhírű tanítótól, arról, hogy a gondolatok, a gondolkodás kényszere hogyan tud elcsitulni önmagától, ha nem harcolsz a valóság ellen, az ellen, amit tapasztalsz magadban vagy magadon kívül az elcsendesedés ideje alatt:

http://www.youtube.com/watch?v=UzyjOoQndhU

Ha ezt átlátod, belátod, nem lesz szükséged meditációs technikára, csupán az elfogadást, a nem-ellenállást kell gyakorolnod – de ezt amúgyis jól teszed, ha megtanulod a mindennapi, meditációs idődön kívüli életedben is. (Ezt úgy értem, hogy meditációs idődben vagy azon kívül, de mindenképpen jó, ha a jelen elfogadásának, megengedésének képességét megszerezni törekszel.)

Szeretem a példákat, mert a szavakon, fogalmakon túli megvilágosító erejük tud lenni.
Hadd írjak hát le néhány példát a spontán meditációs állapotról Dr. Ian Gawler: A lélek csendje című könyvéből.

„Fülöp-szigeteki utazásunk során egy rendkívüli tudású fiatal fiú kalauzolt minket. A 14 éves Alan korát meghazudtoló bölcsességgel rendelkezett. Egypár hét elteltével megkérdeztem, hogy meditál-e? Furcsán, meglepetten nézett rám. Mintha azt kérdeztem volna, hogy eszik-e? Következő kérdésemen még jobban meglepődött. Megkérdeztem, hogyan tanult meg meditálni. Alan nevetésének okát válasza világította meg: „Ahol én élek – mondta – mindenki meditál, de senki nem tanul meditálni.” Kiderült, hogy náluk a meditáció természetes életműködés. Szüleik meditáltak, nagyszüleik meditáltak és a gyerekek is ebben nőttek fel. Soha nem veszítették el, és nem kellett semmit tenniük azért, hogy megszerezzék ezt a képességet. Nem volt szükség tanulásra.

Ezek az emberek mindennap, rendszeresen nyugodtan ültek. Mindenfajta tudomány vagy technika nélkül egyszerűen csak nyugodtan ültek. Ellazult testtel és nyugodt elmével. Könnyen, természetesen és könnyedén.

Csakhogy van egy bökkenő. A nyugati ember nagyon is tudatában van annak a jól kifejlett dolognak a két füle között, amit intellektusnak nevez. Ha azzal az elhatározással ülünk le, hogy most nyugodtak leszünk, akkor a fizikai ellazulás állapotát általában nem nehéz elérnünk. De hogy elménk is megnyugodjon, az már más kérdés!”

„A gyermekek sokszor csinálják ezt. Csak nézd meg őket, amint csendben ülnek, a semmibe meredve – mintha egy egészen más világban lennének. Ezért mi sokszor megdorgáljuk őket. Különösen a tanárok mondanak ilyeneket, mint „Ne álmodozz! Ne bambulj! Figyelj ide!” Így persze megtanulják, hogy állandóan gondolkodniuk kell, elméjüket aktívan használni.

Aztán később erőfeszítéseket kell tenniük azért, hogy újra megtanulják azt, ami egyszer a birtokukban volt: az egyszerű nyugalom művészetét.”

„Nem olyan régen, első meditációs élményekor John K.-nak érdekes emlékkép ugrott be. Olyan érzése támadt, mint amikor gyermekkorában a járókában játszott. Mamája a közelben volt, és ő biztonságban érezte magát. Ott voltak a kedvenc játékai is. És ő visszaemlékezett a mély megelégedettség eme érzésére. Semmit sem kellett csinálnia, semmit sem vártak el tőle, csak egyszerűen élvezhette a létet.”

És egy példa Jálics Ferenctől, aki egyfajta kontemplatív, szemlélődő imamód (azaz meditáció) kifejlesztője (kicsit tömörítettem):

„Az Alföldön áll a juhász, nagy botjára támaszkodik, és a távolba néz … Ha most jönne egy újságíró, és megkérdezné tőle, hogy min gondolkodik, nemigen kapna választ. A juhász, ha ideje van, nem gondolkodik, hanem néz. A természet nyugalomra és békére vezeti. Ebben a nyugalomban minden összhangba kerül, és egyszerű lesz. Az újságírót a tudás érdekli – a juhász a bölcsesség felé halad. … néz, szemlél és csak jelen van …”
(http://www.vigilia.hu/regihonlap/archiv.html 2007. márciusi számban)

Szóval, kedves gabi, először is próbálgasd (de ne csak egy-kétszer!), hogy el tudod-e érni a meditációs állapotot mindenféle technika nélkül. Ha bele tudsz a fenti példákba, sztorikba helyezkedni, megérezheted a meditációs állapot mibenlétét.

Ha sikerül, hurrá, meditálj legalább 1-2-szer 15-25 percet naponta. Ez nagyon kellemes, megnyugtató állapot és rengeteg pozitív hatása lesz az életedre, több mint bármi ügyködésnek vagy fejtörésnek, ne sajnáld rá az időt!

Ha viszont úgy találod, hogy szükséged van egy technikára, keresgess az interneten.
Keresgélj és közben hallgass a szívedre, melyik tetszene, melyiket lenne érdemes kipróbálnod, melyik elérhető számodra. Miután megismerkedtél vele, ezután is hallgass a szívedre, hogy ennél megmaradj-e vagy egy idő után megadta-e már neked, amit tudott, és keress-e másikat – illetve szükséged van-e egyáltalán még valamilyen technikára.

Mindenképpen emlékezz arra, hogy ha nem mozgásos meditációs technikával dolgozol, és ha az adott technika nem tér rá ki külön, akkor a gyakorlás előtt minden alkalommal, mielőtt elkezded, lazítsd el a testedet, egy nagy sóhaj után gondolatban végigpásztázva, és ahol feszülést érzel, azt elengedve.

Amit én személyesen tudok kínálni, az az általam vezetett „Teremtő meditáció”-s alkalmak:

Itt végigvezetlek egy folyamaton: tested ellazításán – gondolkodási folyamataid hátrahagyásán – majd amikor ezt az állapotot mindnyájan eléggé kiélveztük – felhasználjuk céljaid megvalósulásának elősegítésére – sőt egymás céljainak támogatására is.
Szóval a menete: meditációs technika -> meditációs állapot -> alkalmazott meditáció.
Itt tudsz bővebben olvasni róla:  www.bosegmindenteren.hu/meditacio/

Ha szeretnél értesülni időben az általam vezetett további meditációkról, iratkozz fel hírlevelemre (klikkelj ide).
A feliratkozással hozzájutsz „Azonnal jó hangulatot magamnak” e-könyvemhez is.

Kapcsolódó régebbi blogbejegyzésem:
http://www.bosegmindenteren.hu/2010/03/meditacio-uton-utfelen/

<< vissza a segítség-formákhoz