Ezt a blogbejegyzést Miklós előző blogbejegyzésemhez írt hozzászólására válaszul írom.
Idézek belőle: “…Az utóbbi néhány hónapban több olyan írás került “véletlenül” elém, amelyekben – a bejegyzésedben leírtakhoz hasonlóan – azt hangsúlyozták a szerzők, hogy: “életedben minden a legjobb úton, a legjobb irányba halad, minden a javadra válik, minden, ami megtörténik, hozzájárul ahhoz, hogy a legjobb jó valósuljon meg az életedben”.
Ezzel kapcsolatban sokszor felvetődik bennem az a kérdés, hogy hogyan élheti meg ezt a “minden legjobbat” az, aki nagyon szenved valamilyen fizikai vagy lelki fájdalomtól, vagyis beteg, vagy börtönben van, vagy természeti katasztrófa áldozata éppen? …”

Szóval hogyan is van ez a „minden a legnagyobb rendben van”, ez a „minden a javadra válik” – miközben beteg vagy, börtönbe jutottál, természeti katasztrófa áldozata vagy?

Először is, lehetséges, hogy amikor nekiindultál ennek a földi tapasztalatnak, te magad tervezted így, hogy ezt átéld, mert ez alkalmat ad neked valamire.

Mondjuk arra, hogy megéld önmagad Bátorító, Segítő voltát – a betegtársak, börtön-társak, a katasztrófától sújtott többi ember felé.
(Példaként említeném a paralimpikonokat, akik később edzőként megtanítják más fogyatékosoknak is, hogy örömüket leljék a sportban; vagy ott van az általam nagyon csodált vak és süket Helen Keller:

A kis vak süketnéma lány hatéves volt, amikor Miss Sullivan pártfogásába vette a külvilággal semmiféle kommunikációra nem képes kislányt. Hallatlan türelemmel nemcsak az elemi ismeretekre tanította meg, hanem amikor az ujjaival való olvasáson kívül szinte már jól érthetően beszélni is tudott: gimnáziumot és egyetemet is végeztetett vele s az angol nyelven kívül megtanította németre és franciára is. Világhírű előadó, író és példakép lett belőle!
The Miracle Worker (A csodatévő 1962, A kismadár 2000) c. filmek az ő életéről készültek.)

Vagy segít neked kifejleszteni valamilyen tulajdonságot, ami a későbbiekben fontos lesz számodra. (Pl. Kossuth Lajos a börtönben tanult meg angolul – ami nélkül nem lehetett volna az, aki később vált belőle; a jezsuita Jálics Ferencet öt hónapig tartották fogva bekötött szemmel és összeláncolt kézzel – ami nélkül nem tudta volna kifejleszteni világhírű kontemplatív imamódját.)

Vagy egy betegségből kigyógyítva önmagadat hiteles Gyógyító és/vagy Tanító válik belőled, könyvet írsz róla és sok embernek segítesz ugyanúgy meggyógyulni. (Pl. Beata Bishop, Angela Walkie, dr. Ian Gawler, hogy csak néhányat említsek a sok közül, meggyógyítva magukat a rákból, erről írt könyvükkel és tanfolyamaikkal másokat segítenek az öngyógyításban.)

Vagy egy természeti katasztrófa alakítja át úgy a gondolkodásodat, döbbent rá az alapvető értékekre az életedben, hogy onnantól máshogy, játszmáktól mentesen, valódi lényednek megfelelően éled az életedet.

Vagy … (ha eszetekbe jut valami más mód is, nekem most hirtelenjében ennyi jutott eszembe, írjátok le a hozzászólások között)

Másodszor, lehet, hogy eredetileg nem így tervezted, csak kis valószínűsége volt, hogy ilyen helyzetbe kerülsz – viszont az életed során hozott, nem (eléggé) tudatos döntéseid következtében mégis ide jutottál. Először is, ebben az esetben is lehetnek ennek a helyzetnek az előzőekben felsorolt gyümölcsei!! Másodszor pedig: semmi tapasztalat nem vész kárba, mindnek örülni fogsz, legkésőbb „odaát” megérted, melyik mire volt jó, melyikért miért veregeted vállon magadat. Tudom, hogy ez elég meredeknek tűnik, hadd magyarázzam meg.

Egyrészt tapasztalatokat gyűjteni jöttünk a fizikai világba, mert rendkívül élvezzük, hogy itt annyira sokfélét begyűjthetünk, és tapasztalt öreg rókákká válhatunk. Aki látott már meggyfán pókot. Aki tudja, mi fán terem, milyen érzés az, hogy … (ide bármit gondolhatsz). Aki tapasztalatokban gazdag életutat járt be. Aki átélte a bungee-jumping gyomorforgató, de mégis fantasztikus élményét. Aki beleszédült a hullámvasutazásba, de akárhányszor még felülne rá. Akinek eltört a combcsontja a Mount Everest megmászásakor, de megint nekiindul. Aki tudja, hogy az élet „életveszélyes”, de nem tud betelni az örömeivel. … A kalandvágy, az intenzív kalandok, benyomások vágya, az hozott ide minket!

Ki akartad próbálni magad bizonyos helyzetekben. „Kíváncsi vagyok, hogy én ilyen és ilyen körülmények között hogyan reagálnék, hogyan érezném magam, mit gondolnék, mit csinálnék? MILYEN VAGYOK ÉN abban a szituációban? Vajon ha beteg leszek, akkor is tudok majd boldog életet élni, vagy feladom? Vajon ha egyedül élem az életem, akkor is meg tudom találni az élet örömeit, vagy belefásulok? Vajon ha hajléktalan leszek, akkor is meg tudom tartani a reményteli hozzáállásomat, vagy öngyilkos akarok majd lenni?”

Ezért azt mondom, ne ragadj bele a fájdalmaidba. Ne arra fókuszálj! Ha arra fókuszálsz, még többet teremtesz belőle! Keresd az örömet, mert azért jöttél, és az élet hamar elszalad! (Olvasd el hozzá Abraham tippjeit „Az örömteli élet receptje” című cikkben.)

Annyi örömforrás van itt a fizikai valóságban, hogy többtíz élet alatt sem tudod mindet végigkóstolni :)! Keresd, minek örülhetsz, mitől éreznéd jobban magad, mitől fakad dalra a szíved, mi lazít el és tölt el bizalommal, reménnyel, hálával, szeretettel, békével. Keresd a derűt, és élvezd, hogyan tud ragyogni a szemed akár minden kis apróságon. Ez, az örömteli élet, önmagában is gyógyító. Ilyenkor átjár az életerő, és feltölti minden apró sejtedet. (Kis adalék ehhez az origo “Ezért lehet gyógyító erő a lélek” című cikke.)

Másrészt azért jöttünk, hogy tanuljuk a tudatos teremtést, mert semmi sem inspirál jobban rá, semmi sem ad annyi üzemanyagot, érzelmi töltetet hozzá, mint az, ha látjuk vagy saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy ellenkező tapasztalat is létezik, mint amit mi szeretnénk. És ez a földi játszótér ilyen. Borzasztó sokféle, teljesen ellentétes tapasztalatot nyújtó játszótér. És éppen ezt találtuk benne vonzónak, épp annak, amire vágytunk a fejlődésünkhöz, a növekedésünkhöz. Mindenáron ide akartunk jönni!

Abraham a „Kérd és megadatik” c. könyvben azt mondja, hogy ha fel tudtuk volna fogni üzenetét, születésünkkor így szólt volna hozzánk:
„Köszöntünk, kicsim, a Föld nevű bolygón. Bárki lehetsz, bármit megtehetsz, és bármire szert tehetsz. Nagyszerű teremtő vagy, akit erős és tudatos vágya hozott ide. Megfelelő módon alkalmaztad a Tudatos Teremtés csodálatos törvényét, és ennek köszönhetően érkeztél ide.
Indulj el, és vonzz magadhoz élettapasztalatokat, hogy eldönthesd, mit kívánsz. És ha egyszer eldöntötted, csak arra gondolj. Időd legnagyobb részét tapasztalatok gyűjtésével fogod tölteni, amelyek segítenek eldönteni, hogy mi az, amit akarsz – igazi feladatod azonban az, hogy ezután minden figyelmedet a vágyadra fordítsd, mert így vonzhatod magadhoz annak tárgyát. Ez a teremtés.”

Úgy indultál neki ennek az életnek, mint mikor a hegymászó vagy a felfedező elindul a Mount Everestre vagy az Északi Sarkra, nem is talán azért, hogy elérje, hanem hogy útközben még jobban megismerje az ottani növény- és állatvilágot, szédítően szép tájakat lásson, rácsodálkozzon a fantasztikus sziklaalakzatokra, és rengeteg fényképet készítsen. ÉLVEZI. Ezért vág neki újra és újra, lehetőleg mindig más oldalról, más útvonalon haladva. És nem sok jelentőséget tulajdonít neki, ha időnként csontjáig hatol a hideg, bőrig ázik, kishíján lefagy a lábujja, megrándul a bokája vagy egy lezuhanó szikladarab kékké lapítja az ujját. Ezek számára mellékesek, tudja, hogy a hegymászás ezzel jár, ezek kockázatát előre látta és vállalta. Ezek NEM TARTJÁK VISSZA attól, hogy ÉLVEZZE a felfedezőútját. Persze, amit tud, megtesz, hogy karbantartsa testét, de nem áll le sopánkodni a lefagyóban lévő lábujján, hanem megy tovább, és talán éppen ez, a mozgás fogja visszatérésre kényszeríteni a vérkeringést az ujjába.

Ezért hát tedd, amiért jöttél: élvezd az életet. A betegséged, a börtön, a természeti katasztrófa ne tartson vissza, mert nem is tarthat vissza. Nem áldozat vagy, tehetetlen áldozata a körülményeidnek, hanem csodálatos teremtő, aki a körülmények ellenére élvezni tudja az életet – és épp ez lesz a kulcs számára ahhoz, hogy a nemkívánt körülményei a kedve szerint alakuljanak (megsúgom, hogy ebben a folyamatban néhány „körülményedről” kiderül majd számodra, hogy nem is befolyásolja azt, hogy élvezd az életet, és ezért nem is fogsz már a megváltoztatására törekedni :), hiszen találsz így is több-mint-elég örömforrást).

Szóval ezekért értékelünk nagyra MINDENFÉLE tapasztalatot, erről szól a „minden javunkra válik” – mert valamiképpen mindegyikkel többek, gazdagabbak, bölcsebbek leszünk.

Az, hogy többnyire beletemetkezünk a keserűségeinkbe és megváltoztathatatlan körülményeink áldozataként tekintünk önmagunkra, az “civilizációs ártalom”. A természetközeli népekre nem jellemző. Ideje nekünk is felébredni – a saját boldogságunk érdekében!