“Bőség Minden Téren hírlevél”

Hírlevelemben értesítelek legújabb blogbejegyzéseimről, programjaimról, akcióimról!

Feliratkozásod esetén ajándékba kapod az „Azonnal jó hangulatot magamnak!” című e-könyvemet.

Klikkelj ide a feliratkozáshoz!

Az ajándék e-könyvemről

Szerintem a könyved zseniális. Nekem személy szerint az ötlettár nagyon sokat segített, hihetetlenül gazdagított. Gratulálok hozzá.
Nagypál Györgyné

Nagyszerű és nagyon tartalmas anyagot állítottál össze.
Nagyon-nagyon klassz a téma is, hisz mindenki vágyik egy kis jó érzésre, és a hozzáállásod is: érződik rajta, hogy szívesen segítesz.
Lorkné Szinicska Gyöngyi

Ennyi élvezet felsorolva egy helyen – csupán olvasni is feldobó!
Rengeteg élményt hozott felszínre bennem. Nem is tudtam, hogy ennyi kincsem van!

Klikkelj ide, hogy Te is megkapd!

Egyéni tanácsadás

Elakadtál életed valamelyik területén?

Nem sikerül azt teremtened, amit szeretnél?

Segítségre van szükséged?

Várlak egyéni konzultációra
thetahealinggel
vagy anélkül.

Eckhart Tolle idézet

Semmit sem kell birtokolnod ahhoz, hogy bőségben érezhesd magad, ha viszont folyamatosan így érzel, akkor szinte bizonyos, hogy dolgok érkeznek az életedbe.

A bőség csak azokhoz áramlik, akiknek az már megvan.

Ez szinte igazságtalanságnak hangzik, pedig természetesen nem az, hanem: egyetemes törvény.

A bőség és az ínség is belső állapot, ami aztán a valóságodként jelenik meg.

Meditáció otthonra

A 2012. november 1-i programon elhangzott meditációt most ingyen elérhetővé teszem:

„Béketeremtés szívemben halottammal kapcsolatban” (jobb klikk és mentés)

Médiumi ékszerek és festmények

Ajándékozd meg önmagadat vagy szeretteidet pozitív kisugárzású, a spirituális fejlődést támogató ékszerrel, festménnyel!

Vagy csupán csak gyönyörködj a róluk készült képeket nézegetve!

Irány a webshop!

Tápláló forrásaim

Tiszta szívből tudom ajánlani neked is töltekezésül:

www.espavo.hu

www.noionmegvalositas.hu

www.sziakademia.hu

Ezt a blogbejegyzést Miklós előző blogbejegyzésemhez írt hozzászólására válaszul írom.
Idézek belőle: “…Az utóbbi néhány hónapban több olyan írás került “véletlenül” elém, amelyekben – a bejegyzésedben leírtakhoz hasonlóan – azt hangsúlyozták a szerzők, hogy: “életedben minden a legjobb úton, a legjobb irányba halad, minden a javadra válik, minden, ami megtörténik, hozzájárul ahhoz, hogy a legjobb jó valósuljon meg az életedben”.
Ezzel kapcsolatban sokszor felvetődik bennem az a kérdés, hogy hogyan élheti meg ezt a “minden legjobbat” az, aki nagyon szenved valamilyen fizikai vagy lelki fájdalomtól, vagyis beteg, vagy börtönben van, vagy természeti katasztrófa áldozata éppen? …”

Szóval hogyan is van ez a „minden a legnagyobb rendben van”, ez a „minden a javadra válik” – miközben beteg vagy, börtönbe jutottál, természeti katasztrófa áldozata vagy?

Először is, lehetséges, hogy amikor nekiindultál ennek a földi tapasztalatnak, te magad tervezted így, hogy ezt átéld, mert ez alkalmat ad neked valamire.

Mondjuk arra, hogy megéld önmagad Bátorító, Segítő voltát – a betegtársak, börtön-társak, a katasztrófától sújtott többi ember felé.
(Példaként említeném a paralimpikonokat, akik később edzőként megtanítják más fogyatékosoknak is, hogy örömüket leljék a sportban; vagy ott van az általam nagyon csodált vak és süket Helen Keller:

A kis vak süketnéma lány hatéves volt, amikor Miss Sullivan pártfogásába vette a külvilággal semmiféle kommunikációra nem képes kislányt. Hallatlan türelemmel nemcsak az elemi ismeretekre tanította meg, hanem amikor az ujjaival való olvasáson kívül szinte már jól érthetően beszélni is tudott: gimnáziumot és egyetemet is végeztetett vele s az angol nyelven kívül megtanította németre és franciára is. Világhírű előadó, író és példakép lett belőle!
The Miracle Worker (A csodatévő 1962, A kismadár 2000) c. filmek az ő életéről készültek.)

Vagy segít neked kifejleszteni valamilyen tulajdonságot, ami a későbbiekben fontos lesz számodra. (Pl. Kossuth Lajos a börtönben tanult meg angolul – ami nélkül nem lehetett volna az, aki később vált belőle; a jezsuita Jálics Ferencet öt hónapig tartották fogva bekötött szemmel és összeláncolt kézzel – ami nélkül nem tudta volna kifejleszteni világhírű kontemplatív imamódját.)

Vagy egy betegségből kigyógyítva önmagadat hiteles Gyógyító és/vagy Tanító válik belőled, könyvet írsz róla és sok embernek segítesz ugyanúgy meggyógyulni. (Pl. Beata Bishop, Angela Walkie, dr. Ian Gawler, hogy csak néhányat említsek a sok közül, meggyógyítva magukat a rákból, erről írt könyvükkel és tanfolyamaikkal másokat segítenek az öngyógyításban.)

Vagy egy természeti katasztrófa alakítja át úgy a gondolkodásodat, döbbent rá az alapvető értékekre az életedben, hogy onnantól máshogy, játszmáktól mentesen, valódi lényednek megfelelően éled az életedet.

Vagy … (ha eszetekbe jut valami más mód is, nekem most hirtelenjében ennyi jutott eszembe, írjátok le a hozzászólások között)

Másodszor, lehet, hogy eredetileg nem így tervezted, csak kis valószínűsége volt, hogy ilyen helyzetbe kerülsz – viszont az életed során hozott, nem (eléggé) tudatos döntéseid következtében mégis ide jutottál. Először is, ebben az esetben is lehetnek ennek a helyzetnek az előzőekben felsorolt gyümölcsei!! Másodszor pedig: semmi tapasztalat nem vész kárba, mindnek örülni fogsz, legkésőbb „odaát” megérted, melyik mire volt jó, melyikért miért veregeted vállon magadat. Tudom, hogy ez elég meredeknek tűnik, hadd magyarázzam meg.

Egyrészt tapasztalatokat gyűjteni jöttünk a fizikai világba, mert rendkívül élvezzük, hogy itt annyira sokfélét begyűjthetünk, és tapasztalt öreg rókákká :) válhatunk. Aki látott már meggyfán pókot. Aki tudja, mi fán terem, milyen érzés az, hogy … (ide bármit gondolhatsz). Aki tapasztalatokban gazdag életutat járt be. Aki átélte a bungee-jumping gyomorforgató, de mégis fantasztikus élményét. Aki beleszédült a hullámvasutazásba, de akárhányszor még felülne rá. Akinek eltört a combcsontja a Mount Everest megmászásakor, de megint nekiindul. Aki tudja, hogy az élet „életveszélyes”, de nem tud betelni az örömeivel. … A kalandvágy, az intenzív kalandok, benyomások vágya, az hozott ide minket!

Ki akartad próbálni magad bizonyos helyzetekben. „Kíváncsi vagyok, hogy én ilyen és ilyen körülmények között hogyan reagálnék, hogyan érezném magam, mit gondolnék, mit csinálnék? MILYEN VAGYOK ÉN abban a szituációban? Vajon ha beteg leszek, akkor is tudok majd boldog életet élni, vagy feladom? Vajon ha egyedül élem az életem, akkor is meg tudom találni az élet örömeit, vagy belefásulok? Vajon ha hajléktalan leszek, akkor is meg tudom tartani a reményteli hozzáállásomat, vagy öngyilkos akarok majd lenni?”

Ezért azt mondom, ne ragadj bele a fájdalmaidba. Ne arra fókuszálj! Ha arra fókuszálsz, még többet teremtesz belőle! Keresd az örömet, mert azért jöttél, és az élet hamar elszalad! (Olvasd el hozzá Abraham tippjeit „Az örömteli élet receptje” című cikkben.)

Annyi örömforrás van itt a fizikai valóságban, hogy többtíz élet alatt sem tudod mindet végigkóstolni :)! Keresd, minek örülhetsz, mitől éreznéd jobban magad, mitől fakad dalra a szíved, mi lazít el és tölt el bizalommal, reménnyel, hálával, szeretettel, békével. Keresd a derűt, és élvezd, hogyan tud ragyogni a szemed akár minden kis apróságon. Ez, az örömteli élet, önmagában is gyógyító. Ilyenkor átjár az életerő, és feltölti minden apró sejtedet. (Kis adalék ehhez az origo “Ezért lehet gyógyító erő a lélek” című cikke.)

Másrészt azért jöttünk, hogy tanuljuk a tudatos teremtést, mert semmi sem inspirál jobban rá, semmi sem ad annyi üzemanyagot, érzelmi töltetet hozzá, mint az, ha látjuk vagy saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy ellenkező tapasztalat is létezik, mint amit mi szeretnénk. És ez a földi játszótér ilyen. Borzasztó sokféle, teljesen ellentétes tapasztalatot nyújtó játszótér. És éppen ezt találtuk benne vonzónak, épp annak, amire vágytunk a fejlődésünkhöz, a növekedésünkhöz. Mindenáron ide akartunk jönni!

Abraham a „Kérd és megadatik” c. könyvben azt mondja, hogy ha fel tudtuk volna fogni üzenetét, születésünkkor így szólt volna hozzánk:
„Köszöntünk, kicsim, a Föld nevű bolygón. Bárki lehetsz, bármit megtehetsz, és bármire szert tehetsz. Nagyszerű teremtő vagy, akit erős és tudatos vágya hozott ide. Megfelelő módon alkalmaztad a Tudatos Teremtés csodálatos törvényét, és ennek köszönhetően érkeztél ide.
Indulj el, és vonzz magadhoz élettapasztalatokat, hogy eldönthesd, mit kívánsz. És ha egyszer eldöntötted, csak arra gondolj. Időd legnagyobb részét tapasztalatok gyűjtésével fogod tölteni, amelyek segítenek eldönteni, hogy mi az, amit akarsz – igazi feladatod azonban az, hogy ezután minden figyelmedet a vágyadra fordítsd, mert így vonzhatod magadhoz annak tárgyát. Ez a teremtés.”

Úgy indultál neki ennek az életnek, mint mikor a hegymászó vagy a felfedező elindul a Mount Everestre vagy az Északi Sarkra, nem is talán azért, hogy elérje, hanem hogy útközben még jobban megismerje az ottani növény- és állatvilágot, szédítően szép tájakat lásson, rácsodálkozzon a fantasztikus sziklaalakzatokra, és rengeteg fényképet készítsen. ÉLVEZI. Ezért vág neki újra és újra, lehetőleg mindig más oldalról, más útvonalon haladva. És nem sok jelentőséget tulajdonít neki, ha időnként csontjáig hatol a hideg, bőrig ázik, kishíján lefagy a lábujja, megrándul a bokája vagy egy lezuhanó szikladarab kékké lapítja az ujját. Ezek számára mellékesek, tudja, hogy a hegymászás ezzel jár, ezek kockázatát előre látta és vállalta. Ezek NEM TARTJÁK VISSZA attól, hogy ÉLVEZZE a felfedezőútját. Persze, amit tud, megtesz, hogy karbantartsa testét, de nem áll le sopánkodni a lefagyóban lévő lábujján, hanem megy tovább, és talán éppen ez, a mozgás fogja visszatérésre kényszeríteni a vérkeringést az ujjába.

Ezért hát tedd, amiért jöttél: élvezd az életet. A betegséged, a börtön, a természeti katasztrófa ne tartson vissza, mert nem is tarthat vissza. Nem áldozat vagy, tehetetlen áldozata a körülményeidnek, hanem csodálatos teremtő, aki a körülmények ellenére élvezni tudja az életet – és épp ez lesz a kulcs számára ahhoz, hogy a nemkívánt körülményei a kedve szerint alakuljanak (megsúgom, hogy ebben a folyamatban néhány „körülményedről” kiderül majd számodra, hogy nem is befolyásolja azt, hogy élvezd az életet, és ezért nem is fogsz már a megváltoztatására törekedni :), hiszen találsz így is több-mint-elég örömforrást).

Szóval ezekért értékelünk nagyra MINDENFÉLE tapasztalatot, erről szól a „minden javunkra válik” – mert valamiképpen mindegyikkel többek, gazdagabbak, bölcsebbek leszünk.

Az, hogy többnyire beletemetkezünk a keserűségeinkbe és megváltoztathatatlan körülményeink áldozataként tekintünk önmagunkra, az “civilizációs ártalom”. A természetközeli népekre nem jellemző. Ideje nekünk is felébredni – a saját boldogságunk érdekében!

FacebookGoogle+TwitterPinterestMySpaceEmailGoogle GmailYahoo Mail
 


8 hozzászólás: “A szenvedések a javunkra válnak?!”

  1. Márky mondta:

    Ezen érvelésben minden szép, minden jó, majdnem. DE kimaradt belőle a karma mely borít néhány megállapítást. Pl: „Köszöntünk, kicsim, a Föld nevű bolygón. Bárki lehetsz, bármit megtehetsz, és bármire szert tehetsz. Nagyszerű teremtő vagy, akit erős és tudatos vágya hozott ide. Megfelelő módon alkalmaztad a Tudatos Teremtés csodálatos törvényét, és ennek köszönhetően érkeztél ide.
    Az egyén nem lehet bármi és nem tehet meg bármit.
    Bizonyos korlátok között persze van némi mozgástér.
    Korábban létrehozott okok következményeit nem tudod kikerülni, bármi is legyen az. Persze attól még vágyakozhatsz, álmodozhatsz bármiről. Így azonban már nem annyira rózsaszín a földi élet, de tekinthetjük annak. Az őszinte valós reakciót letagadhatjuk, miért ne, főleg ha más az érintett.


  2. Ildikó mondta:

    Az előttem szólóhoz szeretném hozzátenni, azt olvastam egy könyvben (sajnos most nem jut eszembe melyikben) KARMA 2000-ben eltöröltetett. Tiszta lappal indulunk neki a spirituális felkészülésnek, ami most előttünk áll mint feladat. Pozitív gondolkozással segíteni a föld rezgését, ellensúlyozva mind azt a rosszat, mely itt rezeg körülöttünk és bennünk.


  3. Tormási Kati mondta:

    Kedves Márky!
    A karmáról én is úgy tudom, hogy mivel egy teljesen új alapokon nyugvó világrend van kialakulóban, ez már “ki lett véve a pakliból”. Számomra hiteles információforrásból jutott hozzám, de bizonyítani nem tudom, ezért tételezzük fel, hogy a karma törvénye még ma is hat.
    Meggyőződésem szerint a karmikus tartozásainkat olyan módon építettük be az életünkbe, hogy eszünkbe se jusson kibújni alóla. Mert annyira vágytunk rá, hogy kiegyenlítsük ezeket a tartozásainkat. (Pl. akinek a hazájában még karmikus feladata van, annak meg sem fordul a fejében, a vágyai között a kivándorlás.) Ráadásul nem is tudjuk pontosan, hogy mik a karmikus adósságaink, ezért kár valami vágyunkat eleve sutba dobni, merthogy annak “bizonyára karmikus akadályai vannak”.
    Ezért továbbra is állítom, hogy jó vezérfonal a szívünkre hallgatva életünkben (a karmikus tartozásokon túlmenően is bőségesen meglévő!) örömforrásokat megkeresni, az örömben élésre törekedni.
    Ami a spontán érzelmi reakciókat illeti, én sem tagadom a létüket. Ugyanolyan természetes, mint a testi fájdalom reakciója, ha beütjük magunkat. Az igazi kérdés azonban az, hogy mit kezdünk vele – ez viszont a tudatosságunk hatáskörébe tartozik. Beütöm magam, fáj, oké, de mit kezdek vele. Mit teszek? Mit mondok? Mit gondolok?
    Ebben a blogbejegyzésben egy tippet adtam a hozzáállásra.
    Köszönöm a hozzászólásodat, mert alkalmat adott nekem ezek leírására.
    Szeretettel: Kati


  4. T.D. mondta:

    Hogy gondolkozz pozitívan, ha elveszíted azt, akit szeretsz?? 3 hónapja Ő volt a mindenem, a szerelmem és váratlanul meghalt. Együtt terveztünk, olyan volt nekem, amilyenre mindig is vágytam az első pillanattól. A lélektársam volt. És nincs többé. Szombaton meghalt. Pénteken akart velem beszélni, de nem tudott elérni… Sose bocsájtom meg magamnak…
    Ezek után mit lássak pozitívan? Mit várjak az élettől?? Boldogok lehettünk volna együtt. örökké…..
    És fiatal volt, nagyon fiatal… 33…
    :(


  5. Tormási Kati mondta:

    Kedves T.D.!
    Emailben már akkor rögtön válaszoltam neked.
    Most a téma aktualitása miatt (halottak napja) blogbejegyzést is írtam a témáról, amit itt olvashatsz:
    http://www.bosegmindenteren.hu/halottak-napja-kapcsan-a-gyasz-feldolgozasa/
    Szeretettel: Kati


  6. Szilvi mondta:

    Szia kedves T.D.:) Átéltem kb. 20 éve hasonlót, szóval tudom milyen iszonyat nehéz. Meg kell próbálni elfogadni, hogy ez történt. Keresd azokat, akik szeretnek Téged, és gondolj arra, hogy nekik fontos vagy, még így üres lélekkel is. És most csak a hit tart meg, hit abban, hogy mégis érdemes élni, és tovább folytatni, bármilyen nehéz is. Az időben bíthatsz most, hogy begyógyít minden sebet, és magadban bízhatsz, hogy idővel újra tudod kezdeni. Később rajtad áll avgy bukik, hogy belesüppedsz a bánatba, vagy rájössz, hogy az élet a legboldogabb szerelemnél is értékesebb. Adj időt magadnak sokat, és valamikor észerveszed, hogy a letörött ág helyén új gally nő:).Évek múlva fogsz rájönni hogy mi volt az értelme. Akik ezt fiatalon átélik később másképp látják a világot. Mi olyat éltünk át fiatalon, amit az idősek szoktak….az átélt fájdalom hatására mi megkapjuk az öregek bölcsességét is, ha ez nem hangzik szerénytelennek. Most ez persze nem vígasztal, de később, sokkal később nagy hasznát veszed. És Te mindig tudni fogod, hogy Téged valaki örökké szeret, és Te is őt.Akik élnek sokszor megbántanak, de Te mindig tudni fogod, hogy van valaki, aki mindig töretlenül melletted áll, még ha nem is találkozhatsz vele. Ez nagyon fel tudja vértezni az embert. Így 20 év után örülök, hogy van valaki, aki mellett boldog voltam, másnak ennyi se adatik meg. Mi találkoztunk a másik felünkkel.Hány ember vakon , süketen és érzéketlenül végig rohan az életén, mi ajándékot kaptunk, annak minden örömével és bánatával együtt. De ahol bezáródik egy ajtó, később kinyílik egy másik. Mindig van újra kezdés. MINDIG:)))


  7. T.D. mondta:

    Kedves Tormás Kati, nagyon köszönöm a gyors emailt. Nagyon nagy segítség volt nekem akkor, és most is többször elolvasom. Néhány hét nagyon nehéz volt, nem láttam a kiutat… Nem érdekelt semmi. Mígnem egyszer rádöbbentem hogy Ő ide már nem jön vissza… És én itt maradtam, nekem még dolgom lehet itt, ezért szép lassan mentem előre. És sikerült! :) Már tudok úgy Rá gondolni, hogy a szép emlékeket látom, és mindig arra gondolok, hogy nem örülne, ha szomorkodnék!! Tudom, majd találkozunk…
    Szép Napot!!


  8. T.D. mondta:

    Kedves Szilvi! Nagyon köszönöm a bíztató szavakat!! Még többször el fogom olvasni, kell még az erő.. Nagyon sok tanulságot vontam le a történtekből már most is!! És ami egykor problémának tűnt, az eltörpül ahhoz képest, amit átéltem. Máshogy látom az életet. Az ember nem gondol arra, hogy egyszer el kell menni.. Próbálom minden napomat kitölteni, szeretetet adni. A családot becsülni és tudatni velük, hogy szeretem őket :) . Lassan elfogadom a tényt, hogy nélküle kell élnem. Mert nincs más választásom. Remélem egyszer tényleg nyílik egy ajtó… :)
    Minden jót kívánok!!!



Szólj hozzá!


Mire jó ez az oldal neked?

Én, ha el is tudok időnként kalandozni élvezettel a filozofálgatás területére, alapvetően gyakorlatias típus vagyok.

Ezért aztán ezen a weboldalon főként praktikus tanácsokat fogsz találni arról, hogy
hogyan használd a vonzás törvényét ahhoz, hogy testestől-lelkestől jól érezd magad a bőrödben.

Szeretettel: Tormási Kati

Blogbejegyzések