Hozzászólás: Nincs szabály – vagy mégis?

Szerző: Pali

Pali — Wed, 04 Dec 2013 23:06:30 +0000

Most én is éppen azon gondolkodtam, hogy valóban kell valami külső erő ahhoz, hogy segítsen tovább lépni, azért is jöttem újra vissza. Én pl. a mai napon sikertörténeteket kerestem, mert úgy érzem, ha olvasok arról, ahogyan másoknak sikerült kilábalni a kilátástalannak tűnő, rossz helyzetükből, az rám is pozitív hatással van. Hozzá kell tennem, 8 hónapja tart már nálam egy nagyon rossz létállapot, nem is értem, hogy nem sikerült még kievickélni belőle, ezért szükség is van minden pozitív gondolatra és példára. A végső kulcs persze magunkban van, erre már rájöttem.

Szerző: Csepiga Éva

Csepiga Éva — Tue, 05 Nov 2013 06:52:52 +0000

3 éven belül másodszor küldött padlóra a sors. Egy barátnőm ismerte történetemet, ő ajánlotta ezt az oldalt. Nagyon boldog vagyok, hogy rátaláltam, és ugyanúgy, mint az előttem szóló Pali, én is rendszeresen vissza fogok térni ide. Ismerem a titkot, a vonzás törvényét, magam asztrológiát is tanultam, de vannak olyan helyzetek, amikor egy külső erő kell, hogy segítsen tovább lépni, ha elakadtál. Nekem ilyen most ez az oldal. Köszönet és hála érte!

Szerző: Pali

Pali — Sun, 16 Jun 2013 23:05:47 +0000

Szívesen, én ma találtam az oldalatokra, de visszajáró lélek leszek…
Kellene még több aktivitás, élet ezen az oldalon szerintem. Annyian és annyiszor nézzük, nézik az élet rossz oldalát, annyi szenvedés van a világon, és amikor lehetőség lenne pozitív gondolataink megnyilvánulására, nem használjuk. Legyen ez másképp és tegyünk érte!

Szerző: Tormási Kati

Tormási Kati — Sun, 16 Jun 2013 19:29:38 +0000

Köszönöm, Pali, hogy megosztottad ezt velünk.

Szerző: Pali

Pali — Sun, 16 Jun 2013 11:43:22 +0000

Én ezt úgy csinálom, hogy még el is túlzom néha a kívánságaimat. Az a helyzet, hogy én egy olyan, teljesen valószínűtlennek tűnő szerencsétlenség-sorozaton vagyok túl (mégis megtörtént…), és annyira kilátástalan a (jelenlegi) életem, hogy nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy bekorlátozzam magam.
Amikor minden tönkrement körülöttem, volt két választásom: vagy beleragadok abba a helyzetbe, és akkor nekem annyi, vagy kimászok belőle, és ráfókuszálok egy új, jó életre. Ennyi. Három hónapja ezen dolgozom, rengeteg “agyi” munka, mert ott dől el minden.
Hazudnék, ha azt mondanám, apróbb javulások, új jelek ne mutatkoznának, igaz, érdekes módon fordított sorrendben kezdenek a dolgok megoldódni. De ahhoz képest, amit átéltem, kisebb javulás már van.
Ja, és tapasztalatom: ezt nem lehet abbahagyni. Egy bizonyos ponton túl már létszükséglet, nem fordulhatsz vissza. Én sem teszem, nincs más választásom, ha normális életet akarok magamnak, mint csinálni tovább.