Hozzászólás: Mi a jó és mi a rossz?

Szerző: Nágel Istvánné

Nágel Istvánné — Mon, 05 Sep 2011 11:37:38 +0000

Hogy mi a jó és mi a rossz?
Nagy kérdés.A tanmese pontosan rávilágít,mindent csak kellő idő eltelte után tudunk megfelelően értékelni.Ma pl láttam egy “füvesember”-t aki esküszik a parlagfű jótékony hatásaira,a belőle főzőtt tea jobban frissít mint a kavé.MI A JÓ ÉS MI A ROSSZ?? És eszembe jut egy budhista szemlélet.MINDEN IGAZ,IGAZ MINDENNEK AZ ELLENKEZŐJE ÉS SEMMI SEM IGAZ,MINDEN CSAK ILLÚZIÓ

Szerző: Mosonyi Éva

Mosonyi Éva — Sat, 03 Sep 2011 20:57:17 +0000

Nagyon köszönöm a tanmesét…az jut az eszembe, hogy mindennek oka van. Fiatalabbként még nem tudtam, és valószínű a 10-en, 20-on évesek sem tudják még, csak később, az élettapasztalattal a hátunk mögött jövünk rá, jé…tényleg, de jó, hogy így történt…mert ha nem, akkor nem lett volna ez..vagy az.Ma már úgy fogom fel a kellemetlenséget, ahogy a mesében…előrevetítem a szép jövőt…hiszen Isten a tenyerén hordoz.

Szerző: Ildiko

Ildiko — Sun, 05 Jun 2011 10:15:07 +0000

nekem ez a csen apo bejott … tobbszor is elfogom olvasni, mindenkinek ajánlom, jo irányba terelgeti a gondolataimat … igen, ez tetszik …

KÖSZIKE!!!!!!

Szerző: Annamary

Annamary — Sun, 28 Jun 2009 21:55:23 +0000

LouiSe linkjéhez azt a mondást fűzném hozzá, hogy “Minden gyerek jónak születik, csak a szülők rontják el!”…és a rossz társaság…

Szerző: Annamary

Annamary — Sun, 28 Jun 2009 21:49:37 +0000

Nekem majdnem 1 évig volt egy “fura” párkapcsolatom…viharos volt, tele szakításokkal, veszekedéssekkel és mindennapos sírás-rívással…folyamatosan ki akartam lépni, de valamiért nem ment…nem értettem magamat, és mások sem értettek engem…aztán egyszer csak megértettem mindent…idő kellett hozzá, de rájöttem, hogy több dologra is jó volt az a közel 1 év: egyrészt hogy megerősödjek – “megedződjek” – lelkileg, fejlődjek sokat több szempontból; másrészt – ami a legjobb az egészben – hogy megismerjem Őt…azt a férfit, akire végre felnézhetek, aki a lelki társam, párom, legjobb barátom és SZERELMEM is egyben! Ezért megérte!!!

Szerző: Tormási Kati

Tormási Kati — Mon, 01 Jun 2009 22:02:58 +0000

Kétségtelenül így is lehet tekinteni Csen apóra: egy sztoikus bölcs, aki elérte, hogy mindenre egykedvűen tekintsen, mert az érzelmi hullámzással járó fájdalmakat ki akarta iktatni az életéből. Én ebben az esetben is tisztelettel tekintek rá, hiszen nem mindennapi belső harcokat kellett megharcolnia önmagával (ettől persze máris nem volt unalmas az élete ), mire megvalósította a sztoikus bölccsé válásra vonatkozó álmát.

Viszont én szívesebben képzelem el olyan bölcsnek (mert ez a fajta bölcs áll szívemhez közelebb), aki huncut mosollyal a szája szögletében mondja: „Ki tudja, ez jó-e vagy rossz?”. Olyan bölcsnek, aki kíváncsian figyeli az eseményeket önmaga körül és önmagában, kalandnak tekinti az életet, és adott esetben az általad említetteknek is nekivág, ha arra érez ösztönzést …

Szerző: Németh Csaba

Németh Csaba — Sun, 24 May 2009 12:54:31 +0000

Kedves Kati,

Vitatkoznék ezzel: “Csen apó valószínűsíthető (mert mindenkinél jelenlévő) vágya az anyagi biztonság volt”
Szerintem ez a fajta hozzáállásod túl anyagi.

Csen apó az én olvasatomban ezek felett áll. Ö nem nézi a dolgokat sem jónak, sem rossznak, és ezt a szubjektív világban élö kívülállók nem is értik meg (mind ez a fenti történetben is látható).
Így Csen apónak vágya sincs holmi híú anyagi javak megszerzésére, söt ö a vágy és érzelemmentesség mintapéldája. Vagyis ha a fiát elvitték volna katonának, és még ha meg is hal ott, akkor sem lett volna érzelemkitörés részéröl, amin megint megbotránkoztak volna a falubeliek…

Neki más vágya nincs, mint “lenni”, amit biztosan mindig el is ér, amig él. Ha meg már Csen apó sem él, akkor meg úgysem érdekli ez a vágya.
Furcsa hozzáállás, de kivülállóként szemléli a világot, amiben él. És ez nagyon “bölccsé” teszi öt mások szemében.

Szerintem meg inkább szánalmas, mert életét abszolút unalomban éli, amivel még ki is egyezik. Vágyait a minimumra szorítja le. A dolgok csak történnek vele, és nem irányítja azokat.
Sokkal izgalmasabb élete lenne, ha pl.utánament volna a lovának, hogy visszahoza. Ha pl.ö is megpróbálta volna betörni a lovat, és ha pl. mások fiait segítette volna azzal, hogy cserébe ö megy önszántából a háborúba. Ezek számomra inkább követendö minták, mert aktív döntést igényelnek, és végrehajtásukhoz belsö erö kell.

Szerző: Tormási Kati

Tormási Kati — Thu, 21 May 2009 18:00:01 +0000

Louise,
hogy melyikből van több a világon, a jóból vagy a rosszból, én nem firtatom (Hajlok arra, hogy ezek jórészt szubjektív, relatív címkék.)

Amit azonban tudok, az az, hogy van bőségesen annyi jó, amennyi elég ahhoz, hogy az ember egy boldog életet tudjon élni!

Annyit tapasztal ui. mindenki meg az egyikből és a másikból, amennyit (nem, nem amennyit érdemel , hiszen bármennyi jót megérdemel mindegyikünk) magához tud vonzani. Az meg, hogy mennyit tud magához vonzani, attól függ, hogy milyen gondolati-érzelmi állapotban tartja magát. Ha képes tudatos lenni ezen a téren és képes magát egyre pozitívabb állapotba hozni (ehhez ld. az Érzelemskála c. cikkemet), akkor egyre több pozitív, azaz számára kellemes dolgot szállít neki a vonzás törvénye.

Szerző: LouiSe

LouiSe — Tue, 19 May 2009 15:09:45 +0000

Én nem vagyok ezoterika párti, de elképzelhető, hogy a két bejegyzés között van összefüggés: http://louise.hu/poet/?p=2635