Publikálva: 2009. április 21. - 03:45Kategória: bizalom, Csen apó, ne ítélj, pozitív gondolkodás. Hozzászólások követése: RSS 2.0 feed. Szólj hozzá, vagy hivatkozz vissza (trackback) a saját honlapodról.
Bőség minden téren!
a vonzás törvénye a gyakorlatban
------------- azoknak, akik nemcsak túlélni szeretnék ezt az életet, hanem készek kiépíteni benne örömük útját -------------
2009. április 21.
|
|
Még a múlt században olvastam a következő tanmesét: „Régesrégen Kína vadon vidékén élt Csen apó a legényfiával. Egy napon nyoma veszett az egyetlen lovának. A falubeliek sajnálkoztak: Napokkal később visszajött a ló. Vadlovakkal találkozott a vadonban és most hét vadló követte. Az öreg beterelte őket az istállóba. A falubeliek el voltak ragadtatva: Aztán a fia elkezdte megszelídíteni a vadlovakat. Az egyik azonban úgy levetette, hogy eltört a lába több helyen is. A falubelieknek megint megvolt a véleményük: Hamarosan császári küldöttek érkeztek a faluba, és minden épkézláb fiatalt elvittek katonának. Csen apó lábra állni sem tudó fia megúszta …” Számomra ez a történet azóta is az ítélkezésmentes hozzáállásra buzdító legnagyszerűbb sztori. Ne ítéljem meg azonnal, hogy valami jó vagy rossz, ami történik velem. „Csak várd ki a végét”, biztat a magyar szólás is. Hogy hogyan kapcsolódik az ítélkezésmentesség a vonzás törvényéhez? Egyrészt úgy, hogy életünk nagy részét tapasztalatok gyűjtésével töltjük, hogy képünk legyen arról, hogy mit is akarunk. És ezek között a tapasztalatok között bizony sokszor akad kellemetlen is – hiszen tapasztalat híján előre nem mindig tudjuk, hogy nem lesz ínyünkre (mondjuk egy bizonyos városban élni, vagy egy bizonyos tulajdonságú illetővel kapcsolatban lenni, …). Tehát mondhatnánk, hogy az a tapasztalat rossz, mert kellemetlen. Mégis, ahhoz, hogy további életünket kellemes irányba tudjuk kormányozni, szükséges – tehát jó! Jó, mert innentől tudjuk, mit nem akarunk, amiből egyenesen következik, hogy mit is akarunk – és attól fogva arra tudjuk fókuszálni a figyelmünket, és azt tudjuk vonzani magunkhoz. Másrészt, amit Csen apó története is példáz: a vonzás törvénye alapján lehet, hogy a vágyaink megvalósulásához vezető legrövidebb út látszólag kellemetlen tapasztalatokkal van kikövezve. Csen apó egyik valószínűsíthető (mert mindenkinél jelenlévő) vágya az anyagi biztonság volt – amit a lova elvesztése és a fia lerobbanása látszólag meghiúsított – mégis éppen ezek által valósult meg a nagyobb anyagi jóléte: több lova lett és a fia is megmaradt neki segítségül. Szóval Csen apóhoz hasonlóan ne ítélj elhamarkodottan, legyél bölcs. Ha tudsz, örvendj tapasztalataid gyarapodásának – és bizakodj, hogy a látszat ellenére a dolgok jó irányban haladnak vágyaid megvalósulása felé. Neked van ilyen tapasztalatod? Hogy valami rossznak tűnt, de nélküle nem valósulhatott volna meg egy nagyon jó szituáció? |
|
2009. május 19. - 16:09
Én nem vagyok ezoterika párti, de elképzelhető, hogy a két bejegyzés között van összefüggés: http://louise.hu/poet/?p=2635
2009. május 21. - 19:00
Louise,
hogy melyikből van több a világon, a jóból vagy a rosszból, én nem firtatom (Hajlok arra, hogy ezek jórészt szubjektív, relatív címkék.)
Amit azonban tudok, az az, hogy van bőségesen annyi jó, amennyi elég ahhoz, hogy az ember egy boldog életet tudjon élni!
Annyit tapasztal ui. mindenki meg az egyikből és a másikból, amennyit (nem, nem amennyit érdemel , hiszen bármennyi jót megérdemel mindegyikünk) magához tud vonzani. Az meg, hogy mennyit tud magához vonzani, attól függ, hogy milyen gondolati-érzelmi állapotban tartja magát. Ha képes tudatos lenni ezen a téren és képes magát egyre pozitívabb állapotba hozni (ehhez ld. az Érzelemskála c. cikkemet), akkor egyre több pozitív, azaz számára kellemes dolgot szállít neki a vonzás törvénye.
2009. május 24. - 13:54
Kedves Kati,
Vitatkoznék ezzel: “Csen apó valószínűsíthető (mert mindenkinél jelenlévő) vágya az anyagi biztonság volt”
Szerintem ez a fajta hozzáállásod túl anyagi.
Csen apó az én olvasatomban ezek felett áll. Ö nem nézi a dolgokat sem jónak, sem rossznak, és ezt a szubjektív világban élö kívülállók nem is értik meg (mind ez a fenti történetben is látható).
Így Csen apónak vágya sincs holmi híú anyagi javak megszerzésére, söt ö a vágy és érzelemmentesség mintapéldája. Vagyis ha a fiát elvitték volna katonának, és még ha meg is hal ott, akkor sem lett volna érzelemkitörés részéröl, amin megint megbotránkoztak volna a falubeliek…
Neki más vágya nincs, mint “lenni”, amit biztosan mindig el is ér, amig él. Ha meg már Csen apó sem él, akkor meg úgysem érdekli ez a vágya.
Furcsa hozzáállás, de kivülállóként szemléli a világot, amiben él. És ez nagyon “bölccsé” teszi öt mások szemében.
Szerintem meg inkább szánalmas, mert életét abszolút unalomban éli, amivel még ki is egyezik. Vágyait a minimumra szorítja le. A dolgok csak történnek vele, és nem irányítja azokat.
Sokkal izgalmasabb élete lenne, ha pl.utánament volna a lovának, hogy visszahoza. Ha pl.ö is megpróbálta volna betörni a lovat, és ha pl. mások fiait segítette volna azzal, hogy cserébe ö megy önszántából a háborúba. Ezek számomra inkább követendö minták, mert aktív döntést igényelnek, és végrehajtásukhoz belsö erö kell.
2009. június 1. - 23:02
Kétségtelenül így is lehet tekinteni Csen apóra: egy sztoikus bölcs, aki elérte, hogy mindenre egykedvűen tekintsen, mert az érzelmi hullámzással járó fájdalmakat ki akarta iktatni az életéből. Én ebben az esetben is tisztelettel tekintek rá, hiszen nem mindennapi belső harcokat kellett megharcolnia önmagával (ettől persze máris nem volt unalmas az élete ), mire megvalósította a sztoikus bölccsé válásra vonatkozó álmát.
Viszont én szívesebben képzelem el olyan bölcsnek (mert ez a fajta bölcs áll szívemhez közelebb), aki huncut mosollyal a szája szögletében mondja: „Ki tudja, ez jó-e vagy rossz?”. Olyan bölcsnek, aki kíváncsian figyeli az eseményeket önmaga körül és önmagában, kalandnak tekinti az életet, és adott esetben az általad említetteknek is nekivág, ha arra érez ösztönzést …
2009. június 28. - 22:49
Nekem majdnem 1 évig volt egy “fura” párkapcsolatom…viharos volt, tele szakításokkal, veszekedéssekkel és mindennapos sírás-rívással…folyamatosan ki akartam lépni, de valamiért nem ment…nem értettem magamat, és mások sem értettek engem…aztán egyszer csak megértettem mindent…idő kellett hozzá, de rájöttem, hogy több dologra is jó volt az a közel 1 év: egyrészt hogy megerősödjek – “megedződjek” – lelkileg, fejlődjek sokat több szempontból; másrészt – ami a legjobb az egészben – hogy megismerjem Őt…azt a férfit, akire végre felnézhetek, aki a lelki társam, párom, legjobb barátom és SZERELMEM is egyben! Ezért megérte!!!
2009. június 28. - 22:55
LouiSe linkjéhez azt a mondást fűzném hozzá, hogy “Minden gyerek jónak születik, csak a szülők rontják el!”…és a rossz társaság…
2011. június 5. - 11:15
nekem ez a csen apo bejott … tobbszor is elfogom olvasni, mindenkinek ajánlom, jo irányba terelgeti a gondolataimat … igen, ez tetszik …
KÖSZIKE!!!!!!
2011. szeptember 3. - 21:57
Nagyon köszönöm a tanmesét…az jut az eszembe, hogy mindennek oka van. Fiatalabbként még nem tudtam, és valószínű a 10-en, 20-on évesek sem tudják még, csak később, az élettapasztalattal a hátunk mögött jövünk rá, jé…tényleg, de jó, hogy így történt…mert ha nem, akkor nem lett volna ez..vagy az.Ma már úgy fogom fel a kellemetlenséget, ahogy a mesében…előrevetítem a szép jövőt…hiszen Isten a tenyerén hordoz.
2011. szeptember 5. - 12:37
Hogy mi a jó és mi a rossz?
Nagy kérdés.A tanmese pontosan rávilágít,mindent csak kellő idő eltelte után tudunk megfelelően értékelni.Ma pl láttam egy “füvesember”-t aki esküszik a parlagfű jótékony hatásaira,a belőle főzőtt tea jobban frissít mint a kavé.MI A JÓ ÉS MI A ROSSZ?? És eszembe jut egy budhista szemlélet.MINDEN IGAZ,IGAZ MINDENNEK AZ ELLENKEZŐJE ÉS SEMMI SEM IGAZ,MINDEN CSAK ILLÚZIÓ