Hozzászólások: Bőség minden téren!

“A Munka” – “The Work”: hozzászólás (Tormási Kati)

Tormási Kati — Fri, 20 Jan 2012 17:59:38 +0000

Kedves Mónika!
Ez oldal alapján azt gondolom, mégis Andiról van szó:
http://www.facebook.com/events/155044477892235/
(bal hasábban ott van, hogy ő a szervező, középen pedig az ő honlapjaira mutató linkek)
Mindenesetre az, hogy nem fedi fel kilétét, nem von le semmit munkája nagyszerűségéből!

“A Munka” – “The Work”: hozzászólás (Mónika)

Mónika — Fri, 20 Jan 2012 07:31:07 +0000

Kedves Kati!
Négy Kérdés fedőnéven szerintem nem Andi szerepel. Több hónapja állok vele kapcsolatban a Munka révén, ennél sokkal gerincesebb embernek ismertem meg, aki vállalja kilétét.
Érdemes a blogját is olvasgatni, nézegetni, vannak fenn magyar nyelvű videók is és nagyos sok érdekes cikk. http://www.onmunka.blogspot.com
Mónika

A szenvedések a javunkra válnak?!: hozzászólás (T.D.)

T.D. — Sun, 30 Oct 2011 19:28:16 +0000

Kedves Szilvi! Nagyon köszönöm a bíztató szavakat!! Még többször el fogom olvasni, kell még az erő.. Nagyon sok tanulságot vontam le a történtekből már most is!! És ami egykor problémának tűnt, az eltörpül ahhoz képest, amit átéltem. Máshogy látom az életet. Az ember nem gondol arra, hogy egyszer el kell menni.. Próbálom minden napomat kitölteni, szeretetet adni. A családot becsülni és tudatni velük, hogy szeretem őket . Lassan elfogadom a tényt, hogy nélküle kell élnem. Mert nincs más választásom. Remélem egyszer tényleg nyílik egy ajtó…
Minden jót kívánok!!!

A szenvedések a javunkra válnak?!: hozzászólás (T.D.)

T.D. — Sun, 30 Oct 2011 19:06:02 +0000

Kedves Tormás Kati, nagyon köszönöm a gyors emailt. Nagyon nagy segítség volt nekem akkor, és most is többször elolvasom. Néhány hét nagyon nehéz volt, nem láttam a kiutat… Nem érdekelt semmi. Mígnem egyszer rádöbbentem hogy Ő ide már nem jön vissza… És én itt maradtam, nekem még dolgom lehet itt, ezért szép lassan mentem előre. És sikerült! Már tudok úgy Rá gondolni, hogy a szép emlékeket látom, és mindig arra gondolok, hogy nem örülne, ha szomorkodnék!! Tudom, majd találkozunk…
Szép Napot!!

A szenvedések a javunkra válnak?!: hozzászólás (Szilvi)

Szilvi — Sat, 29 Oct 2011 15:46:21 +0000

Szia kedves T.D.:) Átéltem kb. 20 éve hasonlót, szóval tudom milyen iszonyat nehéz. Meg kell próbálni elfogadni, hogy ez történt. Keresd azokat, akik szeretnek Téged, és gondolj arra, hogy nekik fontos vagy, még így üres lélekkel is. És most csak a hit tart meg, hit abban, hogy mégis érdemes élni, és tovább folytatni, bármilyen nehéz is. Az időben bíthatsz most, hogy begyógyít minden sebet, és magadban bízhatsz, hogy idővel újra tudod kezdeni. Később rajtad áll avgy bukik, hogy belesüppedsz a bánatba, vagy rájössz, hogy az élet a legboldogabb szerelemnél is értékesebb. Adj időt magadnak sokat, és valamikor észerveszed, hogy a letörött ág helyén új gally nő:).Évek múlva fogsz rájönni hogy mi volt az értelme. Akik ezt fiatalon átélik később másképp látják a világot. Mi olyat éltünk át fiatalon, amit az idősek szoktak….az átélt fájdalom hatására mi megkapjuk az öregek bölcsességét is, ha ez nem hangzik szerénytelennek. Most ez persze nem vígasztal, de később, sokkal később nagy hasznát veszed. És Te mindig tudni fogod, hogy Téged valaki örökké szeret, és Te is őt.Akik élnek sokszor megbántanak, de Te mindig tudni fogod, hogy van valaki, aki mindig töretlenül melletted áll, még ha nem is találkozhatsz vele. Ez nagyon fel tudja vértezni az embert. Így 20 év után örülök, hogy van valaki, aki mellett boldog voltam, másnak ennyi se adatik meg. Mi találkoztunk a másik felünkkel.Hány ember vakon , süketen és érzéketlenül végig rohan az életén, mi ajándékot kaptunk, annak minden örömével és bánatával együtt. De ahol bezáródik egy ajtó, később kinyílik egy másik. Mindig van újra kezdés. MINDIG:)))

A szenvedések a javunkra válnak?!: hozzászólás (Tormási Kati)

Tormási Kati — Fri, 28 Oct 2011 20:32:09 +0000

Kedves T.D.!
Emailben már akkor rögtön válaszoltam neked.
Most a téma aktualitása miatt (halottak napja) blogbejegyzést is írtam a témáról, amit itt olvashatsz:
http://www.bosegmindenteren.hu/2011/10/halottak-napja-kapcsan-a-gyasz-feldolgozasa/
Szeretettel: Kati

Találj 5 jót: hozzászólás (Joli)

Joli — Tue, 25 Oct 2011 18:27:20 +0000

Par napja talaltam ra erre a blogra es epp amikor valas elott vagyok.Nagyon sokat segitett nekem maskepp latni a helyzetemet.Most mar ugy indulok holnap valni ,hogy egy uj elet kezdete .Nem ugy fogom fel ,hogy valami veget ert.Koszi neked!!

A szenvedések a javunkra válnak?!: hozzászólás (T.D.)

T.D. — Mon, 19 Sep 2011 14:45:02 +0000

Hogy gondolkozz pozitívan, ha elveszíted azt, akit szeretsz?? 3 hónapja Ő volt a mindenem, a szerelmem és váratlanul meghalt. Együtt terveztünk, olyan volt nekem, amilyenre mindig is vágytam az első pillanattól. A lélektársam volt. És nincs többé. Szombaton meghalt. Pénteken akart velem beszélni, de nem tudott elérni… Sose bocsájtom meg magamnak…
Ezek után mit lássak pozitívan? Mit várjak az élettől?? Boldogok lehettünk volna együtt. örökké…..
És fiatal volt, nagyon fiatal… 33…

A szenvedések a javunkra válnak?!: hozzászólás (Tormási Kati)

Tormási Kati — Mon, 19 Sep 2011 08:26:57 +0000

Kedves Márky!
A karmáról én is úgy tudom, hogy mivel egy teljesen új alapokon nyugvó világrend van kialakulóban, ez már “ki lett véve a pakliból”. Számomra hiteles információforrásból jutott hozzám, de bizonyítani nem tudom, ezért tételezzük fel, hogy a karma törvénye még ma is hat.
Meggyőződésem szerint a karmikus tartozásainkat olyan módon építettük be az életünkbe, hogy eszünkbe se jusson kibújni alóla. Mert annyira vágytunk rá, hogy kiegyenlítsük ezeket a tartozásainkat. (Pl. akinek a hazájában még karmikus feladata van, annak meg sem fordul a fejében, a vágyai között a kivándorlás.) Ráadásul nem is tudjuk pontosan, hogy mik a karmikus adósságaink, ezért kár valami vágyunkat eleve sutba dobni, merthogy annak “bizonyára karmikus akadályai vannak”.
Ezért továbbra is állítom, hogy jó vezérfonal a szívünkre hallgatva életünkben (a karmikus tartozásokon túlmenően is bőségesen meglévő!) örömforrásokat megkeresni, az örömben élésre törekedni.
Ami a spontán érzelmi reakciókat illeti, én sem tagadom a létüket. Ugyanolyan természetes, mint a testi fájdalom reakciója, ha beütjük magunkat. Az igazi kérdés azonban az, hogy mit kezdünk vele – ez viszont a tudatosságunk hatáskörébe tartozik. Beütöm magam, fáj, oké, de mit kezdek vele. Mit teszek? Mit mondok? Mit gondolok?
Ebben a blogbejegyzésben egy tippet adtam a hozzáállásra.
Köszönöm a hozzászólásodat, mert alkalmat adott nekem ezek leírására.
Szeretettel: Kati

A szenvedések a javunkra válnak?!: hozzászólás (Ildikó)

Ildikó — Sun, 18 Sep 2011 19:01:41 +0000

Az előttem szólóhoz szeretném hozzátenni, azt olvastam egy könyvben (sajnos most nem jut eszembe melyikben) KARMA 2000-ben eltöröltetett. Tiszta lappal indulunk neki a spirituális felkészülésnek, ami most előttünk áll mint feladat. Pozitív gondolkozással segíteni a föld rezgését, ellensúlyozva mind azt a rosszat, mely itt rezeg körülöttünk és bennünk.